Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

is közölte, hogy Gunda Béla és K. Kovács László egyetemi tanárokkal kívánja a tanulmányt lektoráltatni. Azzal bocsájtott el, ha lehetséges, kiadja, de ha nem sikerül, tanulmányom az első díjat kapja. Miután az Akadémiai Kiadónál több kézirat várakozott kiadásra, munkám első díjat kapott. Nem kellett azonban sokáig kéziratommal házalni. Munkám értékét felismerte a Néprajzi Múzeum Igazgatósága és a Néprajzi Közlemények Szerkesztősége. A Néprajzi Közlemények kívánta megjelentetni. Hamarosan tájékoztatást kaptam a Közlemények Szerkesztőségétől: a mellékletek mélynyomással történő elkészíttetésével a Múzeum Központi Propaganda Irodája foglalkozik. Amennyiben a helyi tanácsok anyagi támogatást helyeznek kilátásba, akkor a szövegrész sem sokszorosítással készül, hanem nyomdai úton. Hozzáfogtam segélyt kérni. A Békés és Csongrád megyei, Orosháza városi és Kardoskút községi Tanácsok összesen 12 000 forintot szavaztak meg könyvem kinyomtatásához. Megemlítem, hogy Csongrád megye azért támogatott, mert a Vásárhelyi-puszta azelőtt része volt Hódmezővásárhely határának, s így Csongrád megyében feküdt. A Néprajzi Múzeum könyvem nyomdai úton való előállítását megrendelte a Gyulai Nyomdától. Nem sok könyvet vártak olyan türelmetlenül, mint én az első könyvemet. Nem csalódtam. Jobb, szebb lett, mint gondoltam. Még kézbe se veszi az ember, a borítólap máris felhívja magára a figyelmet. Kerti Károly grafikusművész pompás rajza borítja: a nyomtatás egyik jellegzetes mozzanata, a lovak karikára járatása az ágyáson. Valós és igen dekoratív. Örültem, amikor a nevemet nagybetűkkel szedve megláttam a borítólapon. Az csak természetes, hogy a könyv címe mégegyszer akkora betűkkel szedett. A sorozat, amelyben megjelent: Néprajzi Közlemények VII. 2. — egészen kisbetűkkel állt rajta. A könyvemet a Vásárhelyi-puszta népének ajánlottam: szerény törlesztésül azért, amit a Puszta nekem adott. A kiadvány 17 ív terjedelemben, 1000 példányban készült. A 112 oldalas könyvet még vázlatosan sem ismertetem. Álljon helyette itt az Előszó teljes egészében: „Amikor az olvasó kezébe veszi Nagy Gyula „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán" című munkáját, akkor a maga nemében páratlan munka elolvasásába kezdhet. A magyar néprajzi irodalomban eddig még senki sem írta le olyan részletelemző alapossággal, pontossággal egy viszonylag kis terület földművelését, mint Nagy Gyula. Könyve olyan részleteket örökít meg és olyan folyamatokat rekonstruál, amelyet a kutatók már aligha találhatnak meg. Éppen ez a tény és a leírás alapossága teszi munkáját a magyar néprajztudomány fontos forrásává. A nyelvjáráshoz közelálló nyelvezete, jellegzetes szakkifejezései nemcsak a kutatóknak nyújtanak új anyagot, de az olvasónak is élvezetesebbé teszik a szöveg olvasását, és megkönnyítik megértését. Ezt az anyagot csak olyan ember tudta összegyűjteni és formába önteni, aki gyermekkorától kezdve maga is részt vett a parasztember mindennapi munkájában ós jól ismeri a paraszti életet. Csak ilyen módon tárultak fel 98