Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Nagy Gyula előtt olyan finom részletek, amelyeket sok más néprajzi gyűjtő figyelmen kívül hagyott volna. E révén teremtette meg adatközlőivel ezt a közvetlen kapcsolatot, amely szinte egyedülálló a néprajzi gyűjtés eddigi gyakorlatában. A könyv egyes elkészült fejezeteit adatközlői a szerzővel együtt vitatták meg, és a kiegészítő megjegyzések tették végül is teljessé ezt a paraszti életet oly precízen megrögzítő munkát. E tevékenységével Nagy Gyula nem csupán kontrollálta pontos anyagát, hanem egyúttal kifejezte megbecsülését is adatközlői, munkatársai iránt. Útjára bocsájtjuk Nagy Gyula könyvét, amelyről nemcsak azt tudjuk, hogy az elkövetkezendő időkben sokat forgatott fontos forrása lesz a néprajztudománynak, hanem azt is, hogy kevés olyan munka van a néprajzi irodalomban, amely a szerző és az adatközlők olyan bensőséges kapcsolatából, együttműködéséből született volna, mint ez. A kiadás lehetőségeinek a megteremtése is szintén ehhez látszik igazodni, hiszen többen fogtak össze annak érdekében, hogy a munka minél előbb meg jelenhessék!'' A 187 szövegoldalt bőséges illusztráció, 32 táblarajz és 100 fénykép teszi szemléletessé. A táblák nagy részét Kerti Károly, néhányat tanítványa, Gyúró István készítette. A táblák jól komponáltak, különösen a vontatás és nyomtatás táblái a szakma európai színvonalán állnak. A fényképek közül 11-et Schiller Jenő készített, a többi a szerző munkája. Mind a táblákat, mind a fényképeket magyar és német magyarázó szöveg követi. A könyv végén kétnyelvű, magyar és német tartalomjegyzék található. Nagyon vártam az első könyvem ismertetését, kritikáját. 1964-ben meg is jelent Balogh István, a debreceni Dóri Múzeum igazgatója tollából az Ethnographia hasábjain. Elöljáróban megállapítja, hogy minden olyan leírás, amely a korábbi paraszti gyakorlatban élt földművelési eljárásokkal foglalkozik, egy-két évtized múlva forrásértékű lesz. Az ismertető szerint a munkám már ma is az, a 10 évi gyűjtőmunkával összehordott adatok ilyen részletességgel való összeállítása már ma is nehézségekbe ütközne. Munkám főerőssége, „a szinte" egzakt pontosságra való törekvés. így a vetéstől a termés betakarításáig, elraktározásától a felhasználásig a földművelés minden kis mozzanata hitelesen, plasztikusan és félre nem érthető módon van ábrázolva. Ez a pontosság elsősorban a gabonatermesztés munkáinak leírására jellemző. Egy-két korai szakmunka leírásától eltekintve, nincs is olyan munkánk, amely ilyen pontosan visszaadná a gabona betakarítását a kasza nyelének felillesztésétől a vontatóba rakásig. A kapásnövények termesztéséről szóló fejezet kissé elnagyoltabb. A könyvem ismertetője szerint a leírások azt is elárulják, hogy az egyes munkafázisokat nemcsak a saját szememmel láttam, vagy hallomásból ismerem, hanem magam is megpróbáltam. Úgy vélem, az alábbi értékelő megállapítást csak idézőjel között illik közölni: ,,Nagy Gyulának a szemnyerés módjáról, a nyomtatásról és a szórásról szóló leírása pontosság tekintetében egyedül áll a néprajzi irodalomban." Igen tanulságosnak tartja azt a két táblát, amelyen a búza és árpa nyomtatásának egyes fázisait időgrafikonban tüntettem fel. 99