Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

3. Könyveim: földművelés— állattartás —parasztélet a) Földművelés Tanulságos papírra vetnem első könyvem kiadásának történetét. Tíz éve tanulmányoztam már a hagyományos földművelést a Pusztán, amikor Kardoskút község tanácsának elnöke arra kért, hogy egy tanácsülésen számoljak be arról, milyen eredménnyel járom a Pusztát. Érdeklődéssel hallgatott. Ez felbátorított arra, hogy a következő ajánlatot tegyem: 100 oldal terjedelemben megírom kutatásaim eredményeit, melyet 100 fényképpel illusztrálok. Meg is kötöttük az egyezséget. De a „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán" című tanulmányom 200 oldalra rúgott, a fényképek száma meghaladta a 300-at. A tanács a tiszteletdíjat megduplázta. Ekkor kezdett bennem érlelődni az a gondolat, ezt a munkát könyv alakban kiadom. Levelet írtam a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári és Múzeumi Főosztályának, melyben támogatást kértem, hogy tanulmányom könyv alakban megjelenhessen. Indokaimat felsorakoztattam: Tíz éve már, hogy a Pusztán a hagyományos földművelést a legalaposabban és a legrészletesebben tanulmányozom. Évente 25—30 kutatónapot töltöttem kint. Megismerkedtem a legkiválóbb adatközlőkkel, s azokkal dolgoztam. Készülő munkámat a paraszt munkatársaim is átnézték. Tanulmányom 337 gépelt oldalból, 332 db 9 x 12 cm-es fényképből, 34 db 30 x 40 cm-es táblarajzból és 26 db 15 x 20 cm szövegközti rajzból áll. Nyakamba vettem a világot és elkészült munkámat néhány ismert szakembernek bemutattam. Balassa Iván így írt róla: ,,A legteljesebb és legrészletesebb leírása az alföldi földművelésnek. így alapvető, forrásértékű, melyet megjelenés után sokat fognak forgatni. Azt pedig, hogy ennek előbb, vagy utóbb meg kell jelennie, ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe". Barbarits Lajos: ,,A munka kiadásra nagyon érdemes, alapos, a témában elmélyült munka." Ezek után elhatároztam, hogy publikálom. Ezért ahhoz kértem támogatást, hogy munkám, értékének megfelelő módon, napvilágot lásson. Nem telt el két hét, s a Múzeumi Főosztálynak már sikerről számolhattam be. A kéziratos tanulmányomat bemutattam az Egyetemi Néprajzi Intézetnek, a Néprajzi Múzeumnak, a Mezőgazdasági Múzeumnak. A szakemberek egybehangzó véleménye volt, hogy a tanulmány méltó arra, hogy vele az Akadémiai Néprajzi Állandó Bizottság foglalkozzék, és az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenjen meg. Kívánatosnak tartották, hogy a sok elméleti összefoglaló munka után időszerű egy jó leíró jellegű munkát is megjelentetni, annál is inkább, mert a külföld azt igényli. A kedvező szakvéleményeken felbátorodva, kihallgatást kértem Erdei Ferenctől, az MTA főtitkárától. Alaposan megnézte munkámat. Olyannak találta, melynek kiadását feltétlenül meg kell vizsgálni. Azt mondta, ő veszi kezébe tanulmányom ügyét, s megvizsgáltatja kiadásának lehetőségeit. Azt 97