Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

komplex kiállítás végleges helyét kijelöljük. Tekintettel arra, hogy a minisztérium Múzeumi Főosztálya nagyobb összeget biztosított az állandó kiállításunk megrendezésére, és egy reprezentatív kiállítást szándékozik megrendeztetni. A fentiek különös gondossággal vizsgálták, hogy a múzeumépület mely részében lehetne a maximális területet biztosítani a kiállítás számára. A bizottság úgy döntött, hogy a nagy költséggel készülő igényes kiállítás legméltóbb elhelyezése az lenne, ha a kiállítást a földszint teljes alapterületére terveznék. Ezzel az elhelyezéssel az alábbi előnyöket nyernénk: a) Területileg teljesen kielégítené a kiállítás igényeit, b) a körforgás tökéletesen biztosított, c) a kiállítást nem törné meg a lépcsőház, d) a kiállítóhelyiségek száma 7-ről 9-re emelkedne és e) időszaki kiállításra 4 helyiség állna rendelkezésre. A fenti legszerencsésebb elhelyezés csak kisebb belső építkezést vonna maga után, ami az Építőipari Szövetkezet színhelyre hívott mérnöke szerint kevés költséggel megoldható. Közben Beck Zoltán gimnáziumi tanár készítette a kiállítás forgatókönyvét, melyet március vége felé le is gépelt. Nyomban át is vittem Békéscsabára, a Békés megyei Múzeumok Igazgatóságának. Az Igazgatóság úgy határozott, hogy április első felében a tématervet készítő munkaközösség megvitatja a forgatókönyvet, s ebből az alkalomból az orosházi múzeumban összeül. A forgatókönyv egy példányát pedig lektorálás céljából elküldtem a minisztériumba, Verő Gábor osztályvezetőnek. A kiállítást a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának Kiállításrendező Csoportja készítette. Amit csak lehetett, előre elkészítették a budapesti műhelyben. Szeptember hó folyamán hatalmas teherautókkal a helyszínre szállították. A műhelyük egy kis részlege, gyalupad, megfelelő szerszámok, 2—3 asztalossal is leköltözött Orosházára. A rendezés sokszor éjszakába nyúló munkával közel két hétig tartott. Természetesen, amikor az asztalosok az előregyártott elemeket összeállították, és elfogyott a munkájuk, visszamentek. Ezután a vezetőszerepet a tapétázók és a kiállításrendezők vették át. Mint általában szokás, megfeszített munkával ugyan, de a kiállítás a megnyitása napjára elkészült. Az impozáns kiállítás megérdemli, hogy egy kissé részletesebben, bemutassam : A kiállításon könnyű eligazodni. Az egyes nemzedékek bemutatását egyegy azonos felépítésű bevezetőrésszel kezdjük. Ezen egy terebélyes családfa látható. Minden nemzedéket megkülönböztetésül más-más szín képvisel. A családfán a nemzedék színeivel jelöljük meg azokat, akik a szóbanforgó nemzedék idején éltek. A családfa egy egyszerű parasztcsalád leszármazását mutatja. Érdekessége, hogy a Fekete-nemzetség nemrég elhunyt tagja, a történelem és a hagyomány iránt rendkívül érdeklődő Fekete Sándor parasztember, a múzeum kiváló adatközlője állította össze anyakönyvekből. A családfán kívül minden nemzedéknél ott találjuk az eligazító főszöveget, 49