Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

a lakosság számának az illető nemzedék életében végbement növekedését mutató diagramot és egy-egy térképet, mely a település határának és művelési viszonyainak alakulását szemlélteti az adott időszakban. Az egyes nemzedékeknél a kiállítás felső harmadában a korhoz és a kiállított tárgyakhoz kapcsolódó művészi díszítés húzódik, mely összefogja a vitrinekkel, kiállítási tárgyakkai tagolt felületeket. Az első nemzedék (1744—1780). Az első nemzedéknél csak az állattartás válogatott emlékanyagát mutatjuk be, noha községünkben az állattartás mellett a földműveléssel is foglalkoztak eleink már az első időktől fogva. — A második nemzedék (1775—1810). A második nemzedék kiállítási anyaga két részre oszlik : a korabeli földművelés válogatott eszközanyagára, valamint a község és az egyház emlékeire. — A harmadik nemzedék (1780— 1840). A kiállítás e szakasza is két részből áll: a céh-világ emlékeiből és a parasztszoba hangulatát idéző bútoregyüttesből. — A negyedik nemzedék (1810—1870). A negyedik generáció életének központi élménye az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc. —Az ötödik nemzedék (1840—1900). Az ötödik nemzedék sorsa a polgári forradalom eredményeinek kiterjedésével azonos: a jobbágyság felszabadulása, ez azonban nem szüntette meg a vagyoni különbségeket. Az eddig is nagyobb telken gazdálkodók viszonylag gyorsan gyarapodtak, s néhány évtized alatt a környező nagybirtok jelentős részét megvásárolták. Az időszakhoz tartozó tárgyi anyagokból a bútorok és más berendezési tárgyak önként kínálják az összehasonlítás lehetőségét a korábbi időszak anyagával, s egyben beszédes bizonyítékai a polgárosodásnak. — A hatodik nemzedék (1870—1930). A legtöbb megpróbáltatást, a legtöbb küzdelmet kívánó történelmi korszakot talán a hatodik nemzedékhez tartozók élték át. Korukat olyan nagy történelmi események jelzik, mint az 189l-es véres május elseje, az első világháború és a Tanácsköztársaság, valamint a rákövetkező fehérterror. — A hetedik nemzedék (1900— 1960). A két világháború között Orosházát, mint a legnagyobb magyar falut emlegetik. Régóta megérett már a várossá szervezésre, de mivel ez nagyobb fokú önkormányzattal járt volna, az uralkodó osztály nem akart önállóbb politikai lehetőséget biztosítani a paraszttelepülésnek. A település kettős arcot mutat : a korábban említett amerikai utas agrárfejlődés eredménye az a viszonylagos jólét, amelyet megteremtett magának a korszerű gazdálkodás iránt fogékony birtokos parasztság, másrészt a nehéz sorban élő agrárproletárok nagy száma. — A nyolcadik nemzedék (A mai orosháziak). A Szovjetunió Vörös Hadseregének csapatai 1944. október 6-án szabadították fel Orosházát. Rövid idő alatt helyreállt a rend, október 14-én megalakult a MKP helyi szervezete, létrejöttek a demokratikus hatalmi szervek ; megkezdődött a várossá alakuló település hatalmas méretű fejlődése. Várossá alakulásával (1946. január 1.) Orosháza nemzedékeinek történetében új fejezet nyílt : a forradalmi átalakulás, a szocialista várossá fejlődés útja. Az első igazi kiállításunk 1969. október 5-én, ünnepélyes keretek között 50