Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

gatta meg kis csoportunkat, s szerepeltünk többször a televízióban is. Orosházán kívül még számos helyre meghívtak bennünket, így : Kőszegre, Szentesre és Hódmezővásárhelyre. Jelentős sikert aratott csoport tagjai : Fekete Sándorné, Csizmadia Imre, Györgyi Lajos, Koczka Pál, Csarejs Jánosné, Ujj Istvánné, Szepessy Sándorné, Juhász Nagy Vilmos, Erdős Tóth Sándor, Násztor György és Sín Lajos. Közülük öten be is fejezték írásukat : Fekete Sándorné, Csizmadia Imre, Györgyi Lajos, Koczka Pál és Csarejs Jánosné. Szerte az országban több helyen készült már önéletírás, de itt egy csoport írja élete folyását. Irányításuk közben kikristályosodott olyan gyakorlati módszer, mely alkalmas arra, hogy egy nagyobb csoportnak is irányt mutasson. Űgy indultunk, hogy nem gondolunk a kéziratok könyv alakban való megjelentetésére. Azonban Csizmadia Imre írása „Pirkadattól delelőig" címmel könyvalakban is megjelent. A könyv nagysikert aratott, és a folytatása „Delelőtől napnyugtáig" címmel előreláthatóan 1986-ban fog megjelenni. Szepessy Sándorné Fejes Etelka kézirata pedig egy könyvkiadó vállalatnál fekszik. Jómagam is sokat tanultam az önéletíróktól : az orosházi múzeum történetét is jórészt életrajzi megközelítéssel írtam meg. 5. Kiállítások szervezése és rendezése a) Ezen a területen is sok tapasztalatra tettünk szert Már az 1950-es évek elején nagy erővel megindult a néprajzi kutatómunka. Elkezdtem a Vásárhelyi-pusztán a hagyományos paraszti gazdálkodás minden csínjának-bínjának felkutatását és összegyűjtését. Az volt a határozott véleményem, hogy a múzeum elsősorban tudományos intézet, és fő feladata a kutatás. Emellett a kutatás, gyűjtés eredményét fel kell használni népünk műveltségének emelésére. Ezt pedig legeredményesebben a színvonalas kiállításokon keresztül lehet elérni. Elhatároztam, hogy a többi múzeum mintájára kiállításokat rendezek, és szélesre nyitjuk a múzeum kapuit a közművelődés és a népi kultúrának a javára. Köztudomású, hogy az orosházi múzeum mindig helyhiánnyal küzdött, sajnos küzd még ma is, ezért 1953-ban időszaki és vándorkiállítások céljaira újabb helyiségek biztosítását kértem az Orosházi Járási Tanács VB Igazgatási Osztályától. Nevezett hatóság a Termelőszövetkezeti Székház emeleti nagytermét látta célszerűnek számunkra biztosítani. Közöltem az Osztálylyal, hogy ez a megoldás, bármennyire is célszerűnek látszik, nem oldaná meg a múzeum problémáját. Ezt részletesen meg is indokoltam. Majd összefoglalásszerűen ismertettem, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező helyiség vagy helyiségek felelnének meg : a) Központi fekvés, jó megközelítés. b) Világos, tágas helyiségek, nagy falfelülettel. c) Hosszabb időre szóló használati jog. d) A helyiségek lezárhatósága. 43