Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

delelőig" című nagysikerű könyvének megjelentetésében tevékenyen bábáskodott. Legutóbb e mű folytatásának, a „Delelőtől napnyugtáig" című könyvnek a megjelentetésén fáradozik, ő maga jelenleg is több munkán dolgozik. Egészségügyi főiskolát végzett és a Hódmezővásárhelyi Városi Kórház dolgozója. Az alma nem esik messze a fájától... az orosházi múzeumból indult el három gyermekem és a feleségem fejlődése is. Márta néprajzos pályára készülve az 1959-es évkönyvünk számára készítette el „Az orosházi Alvégi-temető szabadkéményes sírásóháza" című tanulmányát. A munka rangját Kerti Károly grafikusművész rajzai és Schiller Jenő remek fényképfelvételei emelik. A sors akaratából lányomból tanítónő lett, de a népművészet, a néprajz közel áll hozzá. A legfontosabb: hivatását nagyon szereti, igaz, növendékei szeretettel csüngnek rajta. — Anikó lányom pedig ,,A kihaló orosházi kismesterségek" című tanulmányával a II. helyezést érte el az Országos Tanulmányi Versenyen. Felvételi vizsgák nélkül vették fel a budapesti ELTE Régészeti Tanszékére, ahol régész-történész oklevelet szerzett. „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című könyvem „Betyárhistóriák" fejezetének a szerzője. Részt vett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kereskedelem-történeti gyűjteményének szervezésében, amelynek tudományos főmunkatársa. Társszerzője a „Kereskedelem története" című könyvnek, amely már 4. kiadásban jelent meg. A teáról, teázásról készült nyomdakész kézirata pedig kiadásra vár. Állandó kiállításai nagy sikert arattak. — Zoltán fiam, mint az orosházi múzeum dolgozója sajátította el a muzeológia alapját, és szívta magába a néprajz levegőjét. „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című könyvem „Mi a szép?" című fejezetének alkotója. Múzeumi munkája mellett az ELTE Néprajzi Tanszék levelező hallgatója volt. Sikeres vizsgája után az egyetem nappali tagozatának hallgatója lett. Közben egy évig a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága Kiállításrendező Csoportjában mint kiállításrendező dolgozott. Majd elvégezve az egyetemen a néprajzi szakot, a körmendi Rába Múzeum igazgatója lett. Jó szakember vált belőle. Megszervezte és berendezte múzeumát, és 5 magas színvonalú állandó kiállítást készített. Érdekesen alakult feleségemnek, Nagy Gyuláné Verasztó Erzsébetnek „alkotói" fejlődése. Az elemi iskolában Sass Árpád tanította és a polgári iskolában is szeretett rajzolni. Tanító koromban iskolámban a lányokat kézimunkára oktatta, majd a felnőtteknek kézimunka tanfolyamot is tartott. Élete derekán 13 évig volt múzeumunk dolgozója. Ezen idő alatt sok képzőművészeti kiállítást látott, és a festmények nagy hatással voltak rá. Hatvanadik évén túl, meglátogatta a Csorváson élő Csarejs Jánosné naiv festőt. Ott egy virágcsendéletet festettek. Az ő képe is jól sikerült. így kezdődött. Aztán festéket, ecsetet szerzett, és festeni kezdett. Szerencséjére mindenre magának kellett rájönnie. Főleg a környék virágait, virágzó fáit, bokrait figyelte meg, és róluk alkotta színpompás képeit. A lenyugvó nap színei is sokszor megragadták.Kolorista lett. Három-négy évi szárnypróbálgatás után 41