Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

lem, hogy szeretne velünk együtt dolgozni. Első munkája a méhészetről szólt, s nemcsak pályadíjat nyert vele, hanem közöltem is évkönyvünkben. Munkájának egyik részlete 1972-ben megjelent egy budapesti nyelvészeti fo lyóiratban ,,Az orosházi méhészkedés szakszókincse" címmel. További fejlődését kissé részletesebben világítom meg. Az „Orosháza néprajza" kötetét szerkesztettem. Az egyes fejezetek írására illusztris kutatókat kértem fel, az „Állattartás" megírására azonban nem akadt szerző. Eszembe jutott, hogy van három parasztszármazású barátom : Hajdú Mihály tanár, Gulyás Mihály állatorvos és Szabó Mihály egyetemi hallgató, orvosnövendék. Mindhármat megnyertem a következő évkönyvünkben elhelyezendő, az állattartással kapcsolatos egy-egy téma kidolgozására. Ügy gondoltam, amennyiben munkájuk sikerül, velük fogom megíratni a készülő Orosháza néprajzának „Állattartás" című fejezetét. De azt is értésükre adtam, hogy mindkét esetben K. Kovács Péter neves néprajzos szakember lesz a lektor. Módszerem bevált. A néprajzi kötet egyik legjobban sikerült tanulmánya az „Állattartás". Ezt bizonyítj hogy Hajdú Mihály hamarosan doktorált is e témakörből. Természetesen, ezentúl az ő tanulmánya nélkül nem jelent meg kiadványunk. Majd néhány év múlva egy nyelvészeti témakörből megvédte kandidátusi értekezését. Magyar becézőnevek (1770—1970). (Bp., 1974.) — című kötet az első nagysikerű könyve. Társszerzője a „Magyar nyelvjárási olvasókönyv" (Bp., 1974.) című könyvnek. Nemrég jelent meg „A Csepelsziget helynevei" (Bp., 1982.) című könyve. Az utóbbi évtizedben igen fontos nyelvtudományi kiadványsorozatokat szerkeszt kitűnően: Névtani Értesítő, Magyar csoportnyelvi dolgozatok, Magyar személynévi adattárak, Magyar névtani dolgozatok. Hajdú Mihály a felnövő magyar nyelvésznemzedék egyik legeredményesebben dolgozó nevelője. Jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszékének docense. A hódmezővásárhelyi Szenti Tiborral a „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán" és a „Paraszti állattartás a Vásárhelyi -pusztán"című könyveimen keresztül ismerkedtem meg. Ezek nagy hatással voltak rá, és egy meleghangú gratuláló levelet írt. Levelében elmondta, hogy a vásárhelyi határban ő is gyűjti a parasztvilág emlékeit. Felvettem vele a kapcsolatot és leveleztünk egymással, biztattam anyagának feldolgozására. Majd egyszer felkeresett, és ekkor elmondtam neki mindazt, amit én a gyűjtéssel és feldolgozással kapcsolatban tudtam, tapasztaltam: mindazt, ami egy könyv megírásához szükséges. Ekkortájt a „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című kötetemen dolgoztam és elhatároztam, hogy lehetőséget adok fiatal barátomnak a könyvemben való szerepléshez. így munkatársak lettünk. 1979ben megjelent első könyve „A tanya" címmel, amellyel nagy szakmai sikert aratott. Amikor a parasztlektoraimat arra buzdítottam, hogy írják meg önéletrajzukat, Szenti Tibor a segítségünkre sietett. Részletes útmutatót írt arról, hogy az önéletírók milyen szempontok szerint állítsák össze dolgozataikat. Tanácsaival segítette a parasztokat, sőt Csizmadia Imre „Pirkadattól 40