Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

közé sikerült állni, akkor reménykedtem, hogy kapok kenyeret. így aztán 4—5 nap alatt összegyűjtöttem a családomtól egy egész kenyeret, amit kivittem Szántay Istvánnak. Amikor megtudta, hogy milyen árat fizettem a kenyérért,könnyes lett a szeme,

s azt mondta, azzal hálálja meg, ha aratáskor toppannék be hozzá, leteszi a kaszáját, s rendelkezésemre áll. Különben még más oka is volt, hogy megkedvelt. Tudta, hogy könyvet szándékozom írni a magyar parasztság hagyományos földműveléséről, állattartásáról, s megtiszteltetésnek vette, hogy egyik alapvető adatközlőül éppen őt választottam ki. Nagyon értékelte azt is, hogy a jobb módú Kérdő-tanyát otthagyva, fölcseréltem az ő sokkal szegényebb hajlékával. Szóval ezentúl rendszeresen hozzá jártam a hagyományos paraszti gazdálkodást felgyújteni. Azzal is megnyertem csatámat, hogy az asztalához ültem, s együtt étkeztem vele. A szép szál ember egy kissé gyorsbeszédű volt, az ilyenre azt mondták, egy kicsit dadra a beszéde, de én hamar megszoktam. Boldog ember voltam, megtaláltam a legkiválóbb adatközlőmet, paraszti munkatársamat. Most utólag úgy érzem, tökéletes munkát végeztem nála. Általában a paraszti munkákat kétszer gyűjtöttem fel : először télen, a szobában, s aztán másodszor a terepen, munkavégzés közben. Ekkorára kialakult a gyűjtőtechnikám, s élveztem munkámat. Télen azért érdekes volt például a szónamunkák minden mozzanatát leírni, mert a munkát az adatközlő nem végezhette, s rá volt kényszerülve, hogy nekem alaposan megmagyarázza, a „számba rágja". Sokszor szándékosan nem értettem meg őt. Ekkor előkerült a paklis-dohány megtakargatott csomagolópapírja, meg az ácsplajbász, s rajzzal illusztrálta magyarázatát. De ha az asztagrakást még így sem akartam megérteni, amikor legközelebb találkoztunk, előszedte a száraz fűszálakból kötött kis kévécskéit, s abból rakta meg a kazlat. így aztán megértettem. De szörnyen ráfizettem erre a téli, nagyon alapos gyűjtésre. Meg kellett tanulnom, hogy az életben mindennek nagy ára van, még a téli tökéletes gyűjtésnek is. Annak ellenére, hogy Szántay Istvánnak mindössze 10—12 hold földje volt, kulák kónt kezelték, s az utolsó szál szalmát is elvitték tőle. A szobája egész télen olyan hideg volt, mint a jégverem. Én a heti két napot csak úgy bírtam ki, hogy elloptam otthon a fiam gyermekágyából a kispaplant, a jéghideg szobában a derekam köré csavartam, s arra rávettem a téli kabátomat. így az egész napi üldögélést a dermesztő hidegben kibírtam. A baj csak utolért. Űgy szoktam meg, hogy jegyzetelés közben a leírtakat mondom is, hogy az adatközlőmnek módja legyen kijavítani. Tanító koromban a sok beszédtől a légcsövem érzékennyé vált, s ezt kezdte ki a hideg szoba éles, nyers levegője, így a tökéletes gyűjtési módszerem egy takaros légcsőhurutot szerzett nekem. Az alapos, krónikus légcsőhuruttól csak hosszú évek múltával tudtam megszabadulni. Ennek ellenére sohasem bántam meg, hogy Szántay Istvánnál ilyen körülmények közepette gyűjtöttem. Magyarázat : olyan értékes volt az anyag. Egyébként a kardoskútiak tévedésből kezelték kuláknak. Emlékszem, egyszer panaszkodott, hogy adóhátraléka fejében elvitték a végrehajtók az összes mézét. Ugyanis néhány család méhhel is bíbelődött. Elkép34