Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

3. Akiktől a tudást összegyűjtöttem a) Paraszt munkatársaim Mindig hangoztattam, hogy tudásomat a parasztoknak köszönhetem. Hosszú munkásságom során több száz adatközlővel dolgoztam. Egy részüket, akikkel többször, huzamosabb időn át dolgoztam, munkatársamnak tartom. Róluk szeretnék itt megemlékezni. Miután mindannyiukat nem tudom felsorolni, kiemelek közülük néhányat. Nézzük először az orosháziakat. Varga Ferenc. Orosházán született 1900-ban. Hat elemi és egy polgári iskolai osztályt végzett. Orvos szeretett volna lenni, de közben kiütött az első világháború. Apja a világháborúban elesett. Mint legidősebb fiú, az édesanyjával együtt dolgozott a kisgazdaságukban egészen a nősülésig. Leszerelése után megnősült, s az orosházi határ Szikhát nevű részén gazdálkodott a család kisbirtokán 1952-ig. Majdnem minden évben 8—10 hold haszonbéres vagy feles földet is fogott. 1952-ben az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetbe lépett be, de 1955-ben kilépett. 1960-ban újból a Dózsa Termelőszövetkezetbe lépett, ahol 1965-ig dolgozott. Felesége halála után 5 évig Fábiánsebestyénben élt. 1971-ben hazajött Orosházára. Az orosházi 48-as Olvasókör jegyzője is volt. A paraszti munka intenzív végzése mellett verseket is írt, amelyek a helyi lapokban jelentek meg. Az irodalmi életet mindig figyelemmel kísérte. Művészek, írók szívesen keresték barátságát. Darvas József is, amikor hazajött, ha csak szerét ejthette, találkozott vele. Még tanító koromban ismertem meg ezt a szép szál, bajuszos parasztembert. Hamar megbarátkoztam vele. Első látásra is kitűnt, hogy szelíd természetű, értelmes ember. Ismerte a paraszti élet minden csínját-bínját ! Messze földön híres asztagrakó volt. Aki szép asztagot szeretett a tanya körül látni, az vele rakatta meg. Varga Ferenc újabb arcát akkor ismertem meg, amikor a Monori-tanyaközpontban búcsúztattuk a vidékünkről elköltöző Bakó József költő-tanítót. A népszerű tanítót a Monori Gazdakör egy közös ebéddel búcsúztatta, amelyen a környező tanya világból sokan részt vettek. Az iskola és a Monori-csárda közötti szabad térségen terítettek. A szülők, a gyerekek, s a környékbeliek nevében Varga Ferenc búcsúzott Bakó Józseftől. A nagyszámú közönség előtt az öntudatos parasztember olyan tartalmas és szép beszédet mondott, hogy azóta mindig felemlítem, ha szóba kerül : egy tanárnak is becsületére vált volna. így aztán természetes, hogy amikor az 1950-es évek elején, mint főhivatású muzeológus, megkezdtem a hagyományos paraszti földművelés kutatását, első adatközlőmnek a Csendes utcai Varga Ferencet választottam. Sokáig takargattam azt a kopottas, kockás, pepita fedelű vastag füzetet, amelyben beszélgetésünket lejegyeztem.Kezdetben azt hittem, hogy néprajzi témagyűjtést végezni csak munkaidőn kívül szabad. Ezért heteken keresztül mindennap délután 5—6 óra körül állítottam be a Varga 30