Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

könyvem kéziratának lektorálását. Nagy gondossággal végzett munkájáról nemcsak a 7 oldalas lektori véleménye tanúskodik, hanem a könyv pompás szerkezete is. Ugyanis a könyv szerkezetével kapcsolatban olyan komoly tanácsokat kaptam, amelyeket megvalósítva, könyvem értékét nagyban emelték. Hogy barátságunk töretlen, ékesen bizonyítja e szerény könyv is. Arra kértem Barabás Jenőt, mint életutam jó ismerőjét, írjon munká-sságom története elé egy bevezetőt. Nagyon örültem, hogy kérésemet megtiszteltetésnek vette, és meleghangú „Köszöntő"-vei indítja útjára a könyvemet. Hálás köszönet érte! Az alábbi kapcsolatok gyümölcse legelőször a barátság volt, de szakmai fejlődésemben is segítettek. Katona Imre egyetemi docenssel a budapesti egyetem Folklór Tanszékén ismerkedtem meg. Tudtam róla, hogy a csongrádi kubikosélet jeles kutatója, s megkértem arra, hogy az orosházi 1891es véres május elsejéről írjon első kiadványunk részére egy tanulmányt. A gyűjtés ideje alatt vendégszeretetünket élvezte. Az adatközlők felkutatásában is segítettem. A gyűjtéssel bizony sietni kellett, mert a véres eseménynek már csak egy élő szemtanúja volt: a 82 éves Szabó József. A tanulmány bő jegyzetanyaggal ellátva az első évkönyvünkben 1955-ben jelent meg. Kapcsolatom a szerzővel később sem szakadt meg, bizonyítja az is, hogy az 1961—62-es évkönyvünkben ,,A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás" címmel ismét egy tanulmányát közöltük, bő jegyzetanyaggal, rajzokkal, fényképfelvételekkel illusztráltan. A Néprajzi Múzeumban is számos jóbarátra tettem szert. Kodolányi Jánoshoz mindig szívesen fordultam, mert készségesen segített szakmai tanácsok adásával. Diószegi Vilmossal és Szolnoky Lajossal a szentendrei 6 hetes tanfolyamon ismerkedtem meg. Életem, munkásságom folyamán természetesen nemcsak a néprajzosokkal barátkoztam, hanem tudományos életünk egyéb területein dolgozókkal is. így Kiss István botanikusnak, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanárának barátsága is hatással volt rám. Barátságunk kézzelfogható gyümölcse 6 tanulmány, amely három évkönyvünkben, valamint „Orosháza története"-ben és a „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című könyvemben jelentek meg. Rám mindig nagy hatással volt szülőföldjének és „szakmájának" a mélységes szeretete. Ha a Vásárhelyi-pusztán kutatott, mindig bejött a múzeumba, s többször magával vitt a Pusztára. Később ritkábban kerestük fel egymást, de akkor is mindig a munkájukat és egymást szerető két ember találkozott. A parancsoló szükségesség azt írta elő számomra, hogy a régészek között is keressek barátokat. Az orosházi múzeum sem tudta volna hivatását régészek nélkül betölteni. A földből előkerült történeti leletek mentését csak régészek végezhetik, az Orosháza monográfiája korai szakaszának megírása is régész szakembert kívánt. Igyekeztem a városunk környékén, s az orosházi járás területén leletbejelentő hálózatot kiépíteni. A Múzeumbaráti 20