Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Kör tagjait, valamint a múzeumlátogatókat arra kértem, hogy a felszínre kerülő régészeti leleteket jelentsék be múzeumunknak. Egyetemet végzett, hivatásos régész sokáig nem volt Békés megyében. Egy autodidakta régésszel oldottam meg az egyszerűbb ásatásokat. Olasz Ernő a Vásárhelyi-pusztán élt. Néprajzi szakkönyveink olvasásával megismerte a néprajzot. Miután elláttuk régészeti szakkönyvekkel is, észrevétlenül régész szemléletű emberré vált. Közben megvásárolta az idevonatkozó szakirodalom kulcsfontosságú könyveit, s ezekre támaszkodva egy egyszerű mentőásatást el tudott végezni. Ezért a Nemzeti Múzeum Adattáránál beajánlottam. Ugyanis onnan kaptuk az engedélyt az ásatásra, s a szükséges anyagi eszközöket is az Adattár bocsájtotta rendelkezésünkre. Az amatőr régészünk több egyszerű ásatást (esetenként néhány napszámos segítségével) végzett. Természetesen kötelessége volt az ásatásra fordított összeggel elszámolni, és az ásatásról részletesen beszámolni. Az ásatásairól szóló dolgozatai egy részét évkönyveinkben leközöltem. Legtöbb ásatásáról a megyei újságban is beszámolt. — Később ásatásai során két alkalommal is olyan eljáráshoz folyamodott, amely megkérdőjelezheti ásatásai hitelességét. Ennek ellenére humanitási szempontból továbbra is megbíztuk egyszerű ásatások végzésével. Amint a Békés megyei Múzeumok Szervezetének egyetemet végzett hivatásos régésze lett, megköszöntük addigi munkásságát. Idők múltával neves régészek is végeztek környékünkön leletmentő ásatásokat, sőt ritkábban tervásatást is. Neves ásatónk volt Méri István tanár úr. Többször meglátogattam Kardoskúton, az Aranyad-halom körüli Árpád-kori település feltárása során. Gyönyörködtem aprólékos munkájában, s hallgattam nekem szóló magyarázatát. Az ásatás lefolyása és jelentősége vázlat-rajzokkal és fényképfelvételekkel illusztrálva rövidesen meg is jelent. A füzeteket hamarosan el is kapkodták. Ugyancsak Kardoskúton, a vasútállomás közelében ásatott Párducz Mihály is, akivel lehetetlen volt barátságot nem kötni. A kardoskúti Fehér-tó félszigetén pedig Nemeskéri János kutatott eredményesen. László Gyula régész, tanszékvezető egyetemi tanárral szövött barátságunk története is figyelemreméltó: Anikó lányom régészetet hallgatott az egyetemen László Gyulától. Egyszer éppen akkor látogattam meg lányomat, amikor a Képzőművészeti Főiskolát is elvégző professzor úr a növendékeit műtermek látogatására vezette. En is velük tartottam. Útközben jól megbarátkoztunk. Barátságunk igazán akkor mélyült el, amikor felkértem arra, hogy a készülő „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című könyvem elé írjon előszót. Ugyanis nekem nagyon tetszik Kiss Lajos : „Szegény emberek" című könyve. Kedvenc könyvem Előszavát is László Gyula írta. így született meg az én könyvemhez is az általa írt: „Köszöntjük az olvasót!" című remek bevezetője. Arra meg éppenséggel büszke vagyok, hogy könyvajánlóját keltezte, mégpedig március 15-tel. Tőle tudtam meg, minden olyan munkát ezzel a dátummal jelöl meg, amelyet nagyrabecsül. Az orosházi monográfia szerzői közé beszerveztem az ELTE Régészeti 21