Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

lankadatlan szorgalommal, szakértelemmel. Ezt a múzeumot látni kell mindenkinek, aki a magyar tanyavilágot akarja megismerni, és megérteni a tanyasi ember életét, mentalitását. Kiss Lajos könyvei sok mindent elmondanak a „Szegény ember" és a ,,Szegény asszony" életéről (a tanyasiak életéről is), de nem mindent. A Szántó Kovács Múzeumban őrzött anyag teljes képet ad, kiegészíti a Kiss Lajos rajzolta képet. írod, hogy a Te segítségeddel, a két gyerek már sok mindent tanult a tanyákról, Szolnok határában láttak is néhány pusztuló tanyát. Jól mondod, hogy ma már élő tanyát csak Orosháza határában lehet látni s találni, ós ami régen volt, azt a múzeum gyűjteményében szemlélhetik. Mindenképpen meg kell látogatniok az orosházi múzeumot és nagyon jó lenne, ha találkoznának Nagy Gyula igazgatóval, aki bemutatná nekik a gyűjteményeket. Kár, hogy motorkerékpárral és nem autóval mennek, Nagy Gyula, hacsak teheti (én írok Gyulának levelet, amiben kérem, legyen segítségére a Hajdú gyerekeknek), szívesen kimenne velük egy-két tanyát megnézni. A Szántó Kovács Múzeumról sokat és röviden is írhatnék. Röviden annyit, hogy nagyon jó múzeuma nemcsak Orosháza, de a tanyasi, a pusztai életnek is. Miután a tanyákat Te már ismertetted, arra nem vesztegetem a szót. Hasznosnak tartom azonban Nagy Gyula — mint muzeuológus — bemutatását, azt, hogy egy néptanítóból hogyan lett kitűnő muzeológussá, néprajzi szakemberré, tudós gyűjtővé és szakíróvá. Kezdem azzal, hogy a 40-es évek második felében, felkeresett engem, egyetemi tanári szobámban. Elmondta, az a szándéka, beiratkozik az egyetemre „néprajzot tanulni". Beszélgetéseink során elmondta, hogy tanítói oklevelet szerzett 1932-ben a Félegyházi Képzőben (együtt végezte Darvas Józseffel), és annakidején részt vett a táj- és népkutató munkában, az ugocsai táborban. Ezek után azt tanácsoltam neki, ne pocsékolja az idejét és energiáját az egyetemi órák hallgatásával. A Tanítóképzőben jó alapokat kapott, és mint paraszti származék, máris többet tud a népi életről, paraszti munkákról, szokásokról, az eszközök használatáról, a termelés, betakarítás, tárolás, felhasználás stb. módjairól, az állatok tenyésztéséről, tartásáról, de az építkezésről is, stb., stb., mint akármelyik néprajzból doktorált városi gyerek. A háború befejezése után már nem tanított, hanem a múzeum kifejlesztésén fáradozott. Összebarátkozván, arra kértem, amikor Pesten jár, keressen fel, és amiben szakmailag segíthetem, szívesen megteszem. Gyakran fel is keresett, és mindig hosszan elbeszélgettünk, amolyan kötetlen néprajzi szemináriumok voltak ezek az órák. Mindenekelőtt arra hívtam fel a figyelmét, hogy gyűjtése során a teljességre törekedjék. A néprajztudomány nem a különlegességek, a primitívségek, hanem a népi kultúra valóságának és teljességének a tudománya. Mindent a legnagyobb részletességgel kell kutatni, nyomozni, mert a népi életforma és vele együtt a népi kultúra sokrétű, bonyolult egység és nem mozdulatlan valami, hanem térben és időben folyton változó. Amióta pedig a népi, az autonóm falu (nagy vonásokban a múlt század második felétől) felbomlóban van, azóta az egykori, 152