Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Ugyancsak a leltárkönyvben szereplő darabszámokat oldalanként nem adtam össz;e, és a végösszeget sem állapítottam meg. Az ellenőrzés után azonnal, könnyűszerrel kiigazítottam őket. Ugyanakkor a fényképleltárkönyv hitelesítő szövegét rávezettem az első oldalra. Ügyszintén az ellenőrzéskor az adattári leltárkönyv első oldaláról is hiányzott ez. Az ellenőrzés után még nagyobb figyelmet szenteltem a nyilvántartási munkák végzésére. 4. Nem mindennapi feladatunk a) Kincsleletre bukkantunk Csorváson A 138/1962-es számú iratunk nem mindennapi, izgalmas eseményről számol be. Csorvás község párttitkára telefonon arról értesített, hogy a község határában kapálás közben nagymennyiségű ezüstpénzt találtak. A pénzt a munkások elhordták. Lóhalálában kimentem a faluba. Csorvástól északnyugatra, a faluhoz közel, a L a d i с s-féle földön, amely most a Vörös Október Termelőszövetkezet tulajdona, a kapások tényleg gazdag kincsleletre bukkantak. A lelőhely egy nagy kukoricatábla volt. Az előző héten kapálás közben, ahogy mondták, ,,egy vékányi" ezüstpénzre bukkantak. Hogy valóban nagymennyiségű pénz került elő, bizonyítja az is, hogy a falut úgyszólván elárasztották pénzzel. Elosztogatták. Öt-hat ember nekem is mutogatott néhányat belőle. A megtalálás után másnap néhány ember ásóval ásni kezdte azt a helyet, ahol a kincsek előkerültek. Egy edényben 3000 darabot találtak. Hogy ismét sok pénzre bukkantak, igazolja az is, hogy már Orosházán is láttam néhányat belőlük. Ismét elosztogatták. A pénzeket megtekintve úgy találtam, hogy azok az; 1500—1600-as évekből való magyar és lengyel ezüstpénzek. A párt titkárral, a tanács titkárával s még másokkal kimentem a helyszínre. A lelőhely környékén egy középkori falu helyét találtam, amelyről a falubeliek már régóta tudtak. A lelőhely közelében dolgozó munkások csapatvezetőjének figyelmét felhívtam arra, hogy a lelőhelyet érintetlenül kell hagyni, ott nem szabad ásni. Megmagyaráztam a munkásoknak a lelet jelentőségét. A falu vezetői és a termelőszövetkezet elnöke vállalta, hogy a Tanácsházára behívják azokat az embereket, akik a kincseket megtalálták és megpróbálják összeszedni. Ügy gondolták, hogy nagyrészüket sikerülni is fog. Én nyomban jelentettem a budapesti Nemzeti Múzeum Adattárának, s levelem másolatát elküldtem a legközelebbi régésznek, Trogmayer Ottónak a szegedi múzeum régészének. 1962. június 22-én kelt levelében Bálint Alajos, a Csongrád megyei Múzeumok igazgatója, középkori régész, bejelentette, hogy szí vesén megtekintené ő is a lelőhelyet és környékét, ami meg is történt. Július hó 20-án a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságánál ismét megjelentem, hogy a Nemzieti Múzeum 863—08—-55/1962. számú értesítése alapján a Községi Tanács által összegyűjtött érméket átvegyem. A vezetőség 120