Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Breznyik Jánost, sem Kicska Dánielt Szarvasra csalogatnia, s az a hír terjedt el, hogy Székács József közbenjárására valószínűleg Vajda Péter foglalja el Magda örökét, Molitorisz egy 1842. aug. 22-én keltezett levelében ilyen kétes értékű dicsérett

з1 szólt Vajdával'. „Ezen embert gimnáziumunk számára meg kellene szerezni, mert derék ember . . . De lám, ő is sokalja a munkát, pedig a magyar literátorok között egyet sem ismerek, ki oly könnyen dolgozna, mint Vajda. Ő utazik legtöbbet, ő mulat (múlatás = kellemes időzés, tartózkodás) legtöbbet, és mégis legtöbb iratai vannak." Kétségtelen, Antonius világhírű beszédéhez (Shakespeare: Julius Caesar) nagyon hasonlít a gondolatnak ez a jó logikára valló, ügyesen célratörő' fogalmazásmódja, — csak éppen az iránya más. Molitorisz ugyanis nem azért temet, hogy dicsérhessen, hanem úgy dicsér, hogy temetni tudjon. Majd két hónappal késó'bb — október 16-án — azt a hírt siet közölni esperesével: Vajda nem jön Szarvasra, holott ekkorra már egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Taubner Károly távozásával megüresedett pesti protestáns főiskola tanári katedráját — jóllehet Taubnert időközben a főhatóság teljes megelégedésére Vajda helyettesítette, sőt az állásra pályázott is — a nagy befolyású Prónay család ajánlatára Tavasi (Teichengräber) Lajosai töltik be. Legnagyobb megértéssel és rokonszenvvel különben Bloch Móricz emlékezett Magdára, A Szarvasi evang. főiskolának rövid története és jelen allapotjának vázlata című, 1847-ben a Réthy nyomdában megjelent művében. Ekként: „Ez, időben (vagyis 1840-ben) Magda Pál, a sokat hányatott, sokat szenvedett férfi, kit munkában, de örömtelenül töltött emberkor után az öregség nyers gyötrelmére hagyott (Odyss. 5.) a sors kajánsága, a tanítói pályáról végképp lemondván, kínos nyugalomba vonult". Jó olvasni ezeket a tárgyilagos hangvételű, emberséges sorokat, melyek nem vádolták a megfáradt öreg tudóst, mint a későbbieké, akik őt tették felelőssé az iskola szellemi és anyagi (?) kimerüléséért. Könnyű dolguk volt: a Nyírségre távozott, Békésben gyökértelen Magda tökéletesen kiszolgáltatta magát. Messzire kerülve nem tudott, talán nem is akart védekezni azok ellen a lélekölő vádak ellen, melyekkel 6 éves szarvasi igazgatói tevékenységét és nevelői becsületét ellenfelei besározták. A „szigorúan erélyes, zordon, katonás, nyers modorú" Magda nyugalomba vonulása (talán ezt jelenti az anyagi megkárosítás?) után egy ideig szánalmasan tengődött az iskola. „A 8 osztályos gimnáziumban . . . csak két tanár működött, kik heti 40—44 órában, két-két osztály egybevonásával tanították a 90 főnyi tanulóságot". Az esperesség nem siette el a dolgot ; nem akart gyorsan, elhamarkodottan dönteni. Nem mindenkinek a jelentkezését fogadta el. 1841. májusában például nem tartotta alkalmasnak s nem is választotta meg a helybeli Simon Istvánt, aki pedig „hírlapi úton" már az év elején „a magáénak hirdetgette az oktató széket". Lehet, hogy ily módon akarta elriasztani az ellenfeleket a pályázástól ? Végül a személyét elutasító orosházi gyűlés lefo207