Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

lyásáról olyan kisszerűen akadékoskodó tudósításban számolt be, amely az illetékesek körében érthető felháborodást és jogos tiltakozást váltott ki. Becsmérlő cikkére Balassa Pál orosházi lelkész — a gyűlés házigazdája — adott a Pesti Hírlap aug. 22-i számában (itt jelent meg annak idején az ő okvetetlenkedő-rágalmazó közleménye is) kíméletlenül őszinte, leleplező választ, rávilágítva a kudarcot elviselni nem tudó Simon kötekedő magatartásának igazi okára. „Erősen hiszem — állította Balassa —, magasztaló dicséretet írt volna . . . ugyanazon toll, ha a közlőt, mint ő tán igen is hitte, az esperességi gyűlés egy szívvel oktatóvá kiáltotta volna ki". Majd így fejezte be rövid kommentárját: — azonban, miután ,,a gyűlés színe előtt némi heves és sértő kifakadásai miatt rendre igazíttatott volna, felhevültén elhagyá a tanácskozási termet, bosszús rágalmait tüstént koholandó". Ez esetben szerencsésen döntött az „iskolai tanács". Simon, akit Benka ,,nagy tudományú, de kivételes magatartásával különcködésre hajló" ifjúnak tartott, valójában — ahogy ezt hírlapi tudósításainak kapkodó logikátlansága, dilettáns „költői" műveinek és nehezen értelmezhető hivatalos beadványainak körülményesksdo stílusa is tanúsítja — mérhetetlenül öntelt, zavaros figura volt. Verses kiadványainak meghökkentő címei is, mint pl. Nátha elleni versek beteg nők számára honvéd s huszár kísérettel, vagy A pokol feneke és a'hol az atya isten lakik — már erre vallanak. Pöffeszkedő önteltségéről, fékezhetetlen önimádatáról azonban csak később, 1852-ben adott igazi, félreérthetetlen bizonyítékot. Ekkor arányérzékét vesztve, a fővárosi lapokban azzal ajánlotta verseskötetét az olvasók figyelmébe: nem szeretné, ha rá is, mint Shakespearersb, csak évszázadok múlva figyelnének fel. Túlzott önbizalmát Arany János hűtötte le finoman csipkelődő versével : A nagy Simon (ki ne ismerné őt!) Az álszerénységből szépen kinőtt. ő az, kitől (bizony már jó minap) Egy hirdetést hoz valamennyi lap : Hogy ő az apja lelkinek se vár (Nem oly bolond ő, mint Shakespear') Elismerésre, költői babérra, Halál után egy foghagymát sem ér a ; Patkó se kell — ha már nem él — a lónak, S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap : Ismerje meg hát a világ jelenben És bálványozza lángeszét; különben . . . (írjak? Ne írjak?) 208