Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

tervezet második része is tükrözi — elsősorban az egyházak és az egyházak ke­zében levő elemi és középiskolák : a papok és a tanítók tudatos nevelőtevékeny­ségétől lehetett várni. Nem véletlenül alapoztak reájuk a nyelv és a gondolko­dás szoros egységét hirdető megyei vezetők is, hiszen a XIX. századot szerte Európában — kissé túlbecsülve a nevelés tagadhatatlan nagy szerepét és jelen­tőségét — a pedagógia századának tartották, amelyben Vörösmarty szavait idézve, ..kifárad az éj, s hazug álmok papjai szűnnek/ S a kitörő napfény nem terem áltudományt", amelyben a ,,szent béke ,: és az „igazság" parancsoló sza­vára egymásra lel mindenki: ,,. . . a népzsaroló dús s a nyomorú pórnép embe­riségre javul". A tervezet — igen tudatosan — kizárólag az ifjúság magyarrá nevelésének a mikéntjével és hogyanjával foglalkozik. A biológia törvényeit az emberi társa­dalom életére vonatkoztatva, tetszetős és találó asszociációval mond le a fel­nőttek átnevelésérol. A pedagógia mindenhatóságát meg a nyelv és gondolkodás egységét hirdető teóriákat összekapcsolva állapítja meg: „ . . . nem . . . taná­csos (az ember) erejét aggfák többnyire sikertelen hajtogatásában veszteget­ni. — midőn a gyenge csemete önként hajlik, és így a nevendek tót. német vagy oláh gyermek is bizonyára inkább formálódhatik valódi magyar polgárrá, mint már a más nyelv vagy szokás felvételére természetileg kevésbé fogadékony életkorban levő szülék". A fiatalság átnevelésére figyelmezve, a következőkben összegzi a megyei fel­terjesztés a papok és nevelők ez irányú hazafias kötelességeit : 1. Mivel az utolsó (az 1830/3l-es) törvény értelme szerént közhivatalokat csak magyarul tudók viselhetnek, a megyebeli nem-magyar helyek papjaitól, tanítóitól és iskolamestereitől is meg kell követelni a magyar nyelvtudást. Ter­mészetszerűen az uradalmak sem alkalmazhatnak magyarul nem értő és tudó papot és tanítót. 2. Ha volna a megyében olyan lelkipásztor vagy tanító, aki nem tud magya­rul, azt kötelezzék rá, hogy egyrészt; "magyar káplányt" fogadjon és tartson, másrészt hogy 3 év leforgása alatt kellő szinten sajátítsa el a magyar nyelvet, s arról bizonyságot tegyen. Amennyiben nem szerzett e határidő alatt megfelelő nyelvtudást, mentsék fel megbízása alól és bocsássák el. 3. A lelkipásztorok (valláskülönbség nélkül) ,,az isten igéjének hirdetésében — énekes dicsőítésében —, szóval az ájtatosságok minden nemeiben magyar szertartást hozzanak bé. Ott, hol az uralkodó idegen szózatot egészen számki­vetni most még lehetetlen", felváltva tartsanak idegen és magyar nyelvű nyil­vános istentiszteleteket. 4. Meg kell hagyni a lelkipásztoroknak, hogy ,,a keresztelési, házasodási és temetési anyakönyveket" ezentúl magyarul vezessék, ,,az eddig deákul készül­tekből" pedig magyar szövegű másolatokat adjanak ki. 5. A tanítók és iskolamesterek a falusi és mezővárosi iskolákban tanítási nyelvként kirekesztőleg a magyart kötelesek használni, „jelesül az írást, olva­114

Next

/
Thumbnails
Contents