Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
lett. hogy ha a tudományok ápolása, ,,a tudósság (eruditio) nem is a sokaságnak való ; de a hasznos esméretek, az idvességes igasság közönséges jó (értsd : mindenkinek szükséges). IJgy látszik, mintha ezt vagy közleni nem akarnák a tudósok a köznéppel, vagy olly nagy közbenvetés (szakadék, nyílás) volna a tudósok és a nem tudósok köztt, hogy egymáshoz által nem mehetnek. Egy szóval a valódi tudósokat kivévén, Magyar ország lakosa szűkülködik még azon esméretek, az elmének azon pallérozása nélkül, melly az embert emberré feszi, s emberi méltóságot (tekintetet, tekintélyt) ád néki ... A tudatlanságnak szomorú jeleit nem tsak az Oroszok s a nyers Oláhok között, hanem az Országnak minden részeiben, mind a parasztok, mind másféle emberek között sűrűn lehet látni — szögezi le a keserű tapasztalatot. Az elmének pallérozására s megvilágosodására nézve olly távol elvannak egymástól Magyar Országnak lakosai, mint Európától Amerika. Azért is midőn a nép egy kis részének a déli nap süt, a más rész a hajnal hasadását látja, s abban gyönyörködik, a nagyobb része éjjeli sötétségben tévelyeg". Majd így folytatja alább: „Aki azt tartja, hogy a tudomány, a meg világosodás, a pallérozás nem a parasztnak való, és hogy a pallérozott s okoskodó paraszt nem jó szántóvető volna, az emlékezzen meg Cincinnatusról, kit a Rómaiak az ekétől a hadi seregek vezérlésére hívtak, s győzedelmeskedni láttak. De olly nevelést, olly szabadságot kell adni a parasztnak, mint Cincinnatusnák volt . . . Sok milliom használatlan, ekére, szántó-vető emberre várakozó puszta van még nálunk is az elmék országában; vannak büdös álló vizek, haszontalan posvány ok, mellyek kiszárítatásra . . . várnak" — fejezte be sivár, de valósághű helyzetképét. Jól tudta Magda azt is, hogy ehhez a nagy nemzetépítő munkához más szemléletű és más fajta ismeretekkel rendelkező pedagógusokra van szükség. Ahhoz, hogy a tanulóifjúság meg tudja különböztetni ,.a tsinált (látszat) igazságokat az örökké való igazságoktól" — az evidenciáktól : a nyilvánvaló bizonyosságoktól — jobb kompendiumok és képzettebb tanítók kívántatnak. Utóbbihoz pedig mindenekelőtt meg kell alapozni a tanítói-tanári pálya becsületét. ..Ha tudni akarod — figj^elmeztet Magda — melly tudományok és mesterségek . . . mennyire betsültetnek Magyarországban, vedel észre magad körül azon tiszteletet, mellyel illettetik a törvénytudó, az egyházi személy, az oskolabéli tanító, a közönséges vagy szép mesterséget űző ember, s hasonlítsd öszve jövedelmeket; de méltóztasd különös figyelmetességre azon nyomorúságot, mellyel a jövendőbeli hasznos, okos polgárnak oktatói elcsüggedt kedvvel és vérző szívvel küszködnek. A testnek hízlalására, a fényűzésre, igazságtalan költséges pereknek a folytatására s a félékre, mellyeket említeni nem tanátsos, van pénz elég; a kik az idvességes tudományokat és tanulóifjúságot nagyobb tökélletességre vinni igyekeznek, a kiknek kezeikbe a hazának leg édesebb reménysége s leg nagyobb kintse le van téve — ezeknek érdemeik szerént való jutalmazására — pénz nints." Ebben leli magyarázatát, hogy azok, kik e pályára a legalkalmasabbak lennének, különösen pedig ha még a vezető nemesi réteg tagjai is, its
