Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

,,elhúzzák magukat az oskolai cathedráktól", csekélynek tartván mind az érte járó társadalmi megbecsülést, mind a roppant alacsony fizetést. Mélyen elgondolkodtató, hogy lehet az, hogy ily pazar ismeretanyag, ennyi emberség, példás feladattudat és tisztánlátás ellenére sem tartották számon a legjobb nevelők között ? Már egyik első patrónusa : a soproni költő—pap is elmarasztalta a ,,Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből" című önéletrajzi munkájában. Elismeri ugyan, hogy ellenlábasával: Rumy Károllyal együtt „mindketten több oldalú tudóssággal s részint tanítói ügyességgel is bírtak, de igazolták Montaigne állítását is, hogy a tudományok a léleknek szemet nem adnak, hanem csak a szemmel helyesen élésre taníthatnak, s hogy vannak oly emberek, kik ugyan tisztán látnak, de sandák, s azért a jót észreveszik, de mellette elmennek, a tudományt bírják, de haszonra fordítani nem tudják". Mit jelent ez ? Minden kétséget kizáróan azt, hogy Magda világosan felismerte s eszével követte is, hogy a tudományos igazságokat nem lehet a biblia és a vallás téziseinek az igazolására felhasználni. Hogy a hit és a tudomány két külön szféra. A dualista filozófia híve volt — ha kisebb-nagyobb ellentmondással is —, tökéletesen azonosulván a klasszikus német filozófia nagy képviselőjével, a nálunk is ismert, nagy tekintélyű teológussal: Schleiermadierral. Erre utal az is, hogy nem sokkal alább Kis János a következőket írta: ,,. . . utóbb Magda gyanúba esett, mintha tanulmányaiba vallással és politikával összeütköző állításokat vegyítene''''. Ez persze — ismerve műveinek progresszív szemléletét s a tudományos felismerésekhez és sarkigazságokhoz való következetes, szinte makacs ragaszkodását — el is hihető. Ilyen „üldözött" helyzetben (így értelmezhető Toldy Ferenc bevezetőnkben használt megállapítása, mit feltehetően Magda állandó munkahelyváltoztatására, örök vándorlására alapozott) könynyen kialakulhatott benne a Benka által emlegetett „erélyes férfias szigor" s az emberekkel — különösen pedig az ifjúsággal — szembeni rideg magatartás és bizalmatlanság. Az 1834—43 közötti időszak (a Szarvasra áttelepített gimnázium első évtizede) mélyre süllyedt tanulói létszámát (vagyis azt, hogy „a gimnázium inkább tengődött, mint élt") — igaza van Benkának. — semmiképpen sem lehet az ő terhére írni. Minden intézmény megsínyli az átszervezést, méginkább az áttelepítést, ennélfogva csak elenyészően kis rész írható (ez sem biztos) az új igazgató terhére, akit különben sok fiaskója, számos újrakezdése és próbálkozása ellenére is országos hírnév övezett. Szarvasi tanártársaival — különösen Molitorisz Adolffal — valóban többször is volt nézeteltérése. Feltehetően kezdettől fogva ellenszenvvel viseltettek egymás iránt. Benka Gyula tapintatos szavai mögül kiérezzük, hogy nem bizonyosan Magda volt a kezdeményező. Elképzelhető, hogy Molitorisz, ki előzőleg Mezőberényben igazgatta már a gimnáziumot, nem vette örömmel sem a Sárospatakról meghívott és áttelepült Magda rektori kinevezését (a rektor jóval magasabb dotációban részesült, s ez máskor is szült kisebb-nagyobb viszályt), sem idősebb társa szokatlan erélyét, kartársakkal szembeni szigorát és magasabb 99