Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

pedagógiai elképzeléseinek és gyakorlatának megfelelően polimathia-szerű — általános képzésben részesült. Tudniillik a szaktárgyi csoportosítást csak a legnépesebb evangélikus iskolákban alkalmazták még ekkor. A tanárok osztályokat tanítottak (általában felmenő rendszerben), s nem tantárgyakat oktattak. Magda Pál országhatárunkon túl emelkedő hírnevét két eredeti szemléletre valló tudományos művének köszönhette. Mindkettő érdekfeszítően izgalmas olvasmány. Magdának ugyanis jól kimunkált koncepciója lévén, a feltárt ismeretanyagot nem öncélúan, hanem erős társadalmi elkötelezettséggel, jövőt építő tudatos segíteni akarással elemezte. A polgárosodás jól képzett előfutáraként hazánk gazdasági-kulturális eredményeinek következetes számba vételével óvott az elfogult nacionalizmustól és nevelt tevőleges hazaszeretetre, a haza és haladás buzgó szolgálatára. Különösen az 1819-ben Pesten kiadott s csaknem 40 nyomdai ívet kitevő Magyar országnak és a határ őrző katonaság vidékének leg újabb statistikai és geographiai leírását kísérte tudóskörökben is osztatlan elismerés és tartós érdeklődés. Ez lett élete főműve. Nemzetközi súlyát igazolja, hogy 1832-ben és 1835-ben, tehát 2 ízben, Lipcsében német nyelven is megjelent. Bevezető sorainál alig képzelhető el szebb, felemelőbb program. Érdemes idézni belőle néhány szívmelengető gondolatot. Már első mondatai is új szemléletet előlegeznek az öntömjénező nemesi Magyarországban: ,,Tsak a magát esmérő ember mehet nagyobb tökéletességre; tsak a magát, erejét s Hazáját esmérő Nemzet jobbíthatja meg állapotját, öregbítheti fényét, ditsőségét, boldogságát, hatalmát; tsak a Hazáját jól esmérő Magyar szeretheti azt okosan, buzgón és állandóul; szeretheti a szolgalatjára való készséggel és hathatós tüzes indulattal, s midőn a tudatlan hazafi nationalizmussal ditsekszik, a meg világosodott s Hazáját esmérő Magyar patriotizmusát mutathatja. Mennél jobban esméri ezen különös, a természetnek betses ritka javaival élő, nagyra termett s hathatós természeti erővel bíró Nemzetet, annál alkalmatosabb a Hazának szolgalatjára, annál nagyobb áldozatokat s fontosabb s tetemesebb szolgálatokat várhat a patriotizmusától a szeretett Haza". Altalános érvénnyel felállított tételével oktalan dolog lenne vitázni. Csakugyan az adottságok és a lehetőségek jó ismeretének a birtokában határozható meg biztonságosan a jövő útja és célszerű programja. Erre adott szép, beszédes példát ő is, eljutva odáig, hogy a „szeresd hazádat, és ne mondd . . . tégy érte mindent, . . . nemcsak dicsőké a haza; a munkás pór szegény, bár észrevétlen, dolgozik a hon derületén" — majdan Vörösmarty által megfogalmazott nagyszerű elvének kiemelkedő és tántoríthatatlan előmunkása lett. Mindig különbséget tett az öntelt, dicsekvő hazaffyaskodás és a nemzeti öntudatot formáló egészséges patriotizmus között. Az egységes nemzet képe lebegett lelki szemei előtt. Sürgette a különböző nemzetiségek egymásra találását és összefogását s a jogtalan milliók emberi méltóságra emelését. „Gyomromból utálom azon büszke nationalizmust — szögezi le előljáró beszédében —, 92