Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Bevalljuk azt is, hogy az említett kettős célkitűzés döntő módon befolyásolta az egyes témák kijelölését, ámbár maga az adott időszak sem kínált túl bő választékot. A török hódoltság után lasssan éledő megye irodalmi-kulturális múltja érthetően sokáig nem volt, nem lehetett jelentős értékekben gazdag. Kevés országos hírű író-tudós vagy művész származott el innen, vagy élt hosszabb-rövidebb ideig itt. Még kevesebb azoknak a száma, akiknek e vidék irodalmi művekben, művészi alkotásokban is érzékelhető élményeket adott. Ennek a szomorú sajátosságnak több periférikus jellegű téma köszönheti helyét a kötetben. így került bele a török hódoltság korát idéző dolgozaton kívül a Peró-felkelés alig ismert s nem túl magas művészi értéket képviselő históriás énekköltészete és folklóranyaga, vagy a jakobinus per két megyei képviselőjének (Réz József és Fábián János), illetve orosházi-fi Czetter Sámuel grafikai művészetének a méltatása. Az ő tevékenységük elemzését éreztük a legalkalmasabbaknak arra, hogy egyúttal a kor szellemi mozgását, a haladó eszmék Békés megyei jelentkezését — esetleg csak puszta létét —, más szóval a helytörténet és köztörténet szoros kapcsolatát is érzékeltetni tudjuk. Figyeltünk arra is, hogy főként azok kerüljenek vizsgálódásaink homlokterébe, akiknek helyi kapcsolatai, megyei érdekeltsége sajnálatos módon alig-alig ismert. így kapott önálló fejezetet Sárosi Gyula, akiről — méltatlanul—nagyon is megfeledkeztek helytörténészeink, noha Békéshez, Füzesgyarmathoz, Szarvashoz, Mezőberényhez, Gyulához, Köröstarcsához, Dombegyházához és féltestvére : Szánthó Albert révén Vésztőhöz és talán Szeghalomhoz is számottevő rokoni és baráti szálak fűzték. Portréját megrajzolva elismerjük, a szokványosnál nagyobb teret szenteltünk eperjesi életének bemutatására. Tudatosan tettük ezt. Eperjes ugyanis a múlt század elején a Békés megyei protestáns értelmiség egyik legfontosabb hazai nevelőintézete volt. Itt tanult Városival együtt pl. Haán Lajos, Székács József, Irányi Dániel, Szakái Lajos, stb. — hogy csak a legismertebbeket említsük ; többek között annak a Greguss Mihálynak az irányítása mellett, akinek merész elveket hirdető tanulmányait fia: a szarvasi tanár Ágost akarta 1852-ben megjelentetni az alföldi városka egyhamar közismertté vált tipográfiai műhelyében: a Aeí%-nyomdában. De szükségesnek éreztük a portré hitelessége szempontjából is. Nélküle ugyanis nehezen lehetne elfogadtatni azt a nagy szemlélteti és művészi változást, amelyen Sárosi, az almanachköltészet egykori reprezentánsa — kiszabadulva a Békés megyei feudális környezetből — néhány év alatt átment, eljutva az Arany trombita radikális politikai szemléletéig és a lírai realizmus elvének gyakorlati alkalmazásáig. A róla készített arcképvázlat, persze, nem pótolja eddigi mulasztásunkat. Nem ad felmentést a helytörténészeknek sem, sőt arra kívánja serkenteni őket : lássanak hozzá minél elébb a rendszeres és tudatos adatgyűjtéshez. Egészen más cél vezette a szerzőt és a kiadót, amikor a szarvasi gimnázium első félévszázadának ismertetése során tágabb teret hagytak a Skolka András 8