Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

által életre hívott tanítóegyesületnek. Vele elsősorban az ország második ilyen típusú vállalkozása előtt akartak tisztelegni, úgy azonban, hogy közben érzékeltessék azt is, milyen óriási szemléleti és gondolkodásbeli különbség választotta el egymástól az iskolafenntartó egyházközségek vezetőit és a szellemi-társadalmi elnyomás ellen tiltakozó, öntudatos nevelőket. Azokat, akik úgy váltak Pecz Gyula elődjévé, hogy már a század elején propagálni merték az egyházi fennhatóság alól felszabadult, egységes társadalmat építő iskola eszményét. Ugyanakkor pompás alkalmat szolgáltatott ez a kitekintés általánosításra is, hogy a haladó gondolatokat és a merész politikai elveket képviselő pedagógusokat — tanítókat és tanárokat — később sem értette meg a radikális társadalmi-gazdasági átalakulástól félő, túlnyomórészt papokból és jelentős földbirtokkal bíró világiakból álló gimnáziumi iskolabizottság. Legfeljebb a harc formája változott, és lett minőségileg más az idők során. A fenti elvekből következik, hogy az egyes dolgozatok terjedelme nem jelenthet valamiféle értékítéletet. Tudatosan kaptak kisebb teret, vagy maradtak el olyan kiemelkedő egyéniségek és lényeges témakörök, akik és amelyek a felszabadulás utáni tudományos kutatás révén, nem utolsósorban éppen a különböző megyei kiadványok és folyóiratok jóvoltából a ma embere előtt is közismertek. Azaz új értékelést, újabb bemutatást nem igényelnek. Ez mindenekelőtt a nagy tekintélyű, korszakos jelentőségű Tessedik Sámuelre vonatkozik, akinek Nádor Jenő és Kemény Gábor megalapozta kultuszát oly neves helyi kutatók ápolták és ápolják, mint Hanzó Lajos és Tóth Lajos, de gondolunk Petőfi mezőberényi kapcsolataira is, amelynek Irányi István által feltárt és a Mezőberény története második kötetében közölt adataihoz nehezen lehetne újakat társítani. Határozott céllal kerültük a másodközléseket is. Olyan feldolgozásokról mondtunk le, mint például a szerzőnek a Békési Elet 1980-as évfolyamában publikált Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez című fejtegetése, amely Fülöp Géza ismert monográfiájának szellemében azt vizsgálta, milyen lehetett a megye könyvtári és olvasóköri helyzete a felvilágosodástól a korszakzáró szabadságharcig, továbbá, hogy milyen volt a könyvárusítás és könyvbeszerzés módja, melyek voltak a kaszinók legkeresettebb kötetei, s utoljára de nem utolsósorban milyen újságokon nevelődött a közönség. De nem vettünk át egyetlen összefüggő részletet a szerzőnek a szarvasi óvónőképző 196l-es évkönyvében lévő Békés megye művelődési emlékei a mohácsi csatától a reformkorig című tanulmányából sem, bár tisztában vagyunk vele, hogy a kiadvány kis példányszáma és szúk publikációs lehetősége folytán csak kis körben válhatott ismertté. Végül ami a kötet stílusát illeti: elsősorban a sokfelé csap aszó vizsgálódások miatt, de az olvasmányosság érdekében is, a szabad eszmetársításokra nagyobb lehetőséget nyújtó, esszészerű megfogalmazás mellett foglaltunk állást, leszögezve azonban, hogy a szerző igyekezzék ellenállni a sajátosan lebegő és képlett