Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

jóllehet Kazayra, és Sziberre is ráigazolódott egy és más. Volt szó például egy állítólagos gyulai titkos körről, amelyről az álnok agent provocateur Sziber beszélt Réznek, sőt azt nem is tagadta. Mindezt azonban érdektelen hordalékanyagként kezelte nemcsak a megyei hatóság, hanem a királyi tábla is. Végül úgy hozott ítéletet a tábla, hogy ki sem hallgatta a vádlottat, vagy ha igen, úgy Réz vallomása elsikkadt a vérszomjas Németh János királyi ügyigazgató kezén. Elítélték annak ellenére, hogy nem tudták igazolni : tagja volt-e Martinovics valamelyik társaságának. Terhelő írásos dokumentumokat sem tudtak felmutatni ellene, még a Martinovics—Laczkovics féle latin nyelvű röpiratot, a Szózatot sem, jóllehet a szájhagyomány szerint több Német—gyulai polgárnál találtak jakobinus kátét is. (Ennek írásos igazolása nincs.) Ijesztő belegondolni, milyen kiszolgáltatott volt a megvádolt ember a királyi hatalom ítélőszéke előtt. Szerencsére Ferenc császár — megelégelve talán az 5 halálos ítéletet — helyt adott Réz kegyelmi kérvényének, s ,,a semmiből érdem nélkül felment bitang", a „fenevad, gyalázatos ember" (Kazinczy nevezi így a Fogságom naplójában) Némethtel szemben a hivatalból kirendelt védő : Boday Mihály érvelését fogadta el: „ .... a tett nélküli szavak nem egyenértékűek a tettel elkövetett cselekménnyel". Lehet, hogy az ügy előadója külön is felhívta figyelmét Méz Józsefnek 1795. május 27-én kelt s Németh János jogügyi igazgatóhoz küldött levelére (egy példányt elküldött a nagy tekintélyű Péchy Imre bihari alispánhoz — a későbbi szeptemvirhez — is), amelyben a már kivégzésre ítélt Réz leleplezte „Tsupor viceispány urat", ki „mindenféle ígérgetésekkel csalta ki vallomását", sok fortélyok által, a bírósági eljáráson kívül „fatsarva ki" belőle a „beismerést", továbbá a Domokos Lőrincié és Juhász István ref. lelkészre vonatkozó vádakat. „ . . . azt is hozzátette —- írja Réz —, hogy Domokos Lőrincre, az ott való főnótáriusra írjak minden kigondolható gonoszságot, akár igaz legyen, akár nem, mivel most legjobb alkalmatosság egy kálvinista tisztet (tisztviselőt) kitudni a vármegyéből, . . .mely delációért (feljelentésért, beárulásért) nagy kegyelmességével biztatott .... az említett viceispány úr". Réz halálbüntetését végső soron határozatlan ideig tartó börtönre változtatta a király. Nem lehetetlen, hogy e kegyelemmel váratlanul új fordulatot nyert ügy késztette meggondolásra, retirálásra (?) az alattomos és kétkulacsos Csupor alispánt, mert végül a megyei urak eltekintettek mind Domokos Lőrinc megyei főjegyző, mind Juhász István református lelkész letartóztatásától, noha azt előzőleg a bírák is elhatározták volt. Benda Kálmánnak. A magyar jakobinusok iratai III. kötete szerint Réz 1804. március 22-én szabadult a spielbergi börtönből. Több mint kilenc évig volt rab azért, mert baráti körben kinyilvánította politikai érzéseit. Érthető, hogy kiszabadulva messze elkerülte a vidéket, s előbb Budán, majd Pozsonyban, végül Cecén telepedett le. Itt is bajba keveredett. Napóleon schönbrunni kiáltványa idején, vagyis az 1809-es utolsó nemesi felkelés — a „győri vitézség" táján, 70