Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

mes történetek lettének Békés vármegyében, nemkülönben a tisztújító gyűlés alkalmatosságával, hogy legitten a nép között nagy zenebona történt, volna a viceispány választása végett (miatt) . . . úgyannyira, hogy csak egy csendülés hibázott, avagy egy ujjmutatás, azzal rebellió történt volna a nép között, ahol a főispánytul fogva az utolsó tisztig minden tisztviselő életét veszthette volna. Azon kívül arról is emlékezetet tett, hogy minemű imposztorsággal éljenek ezen megyebeli tisztek". Réz vádjában volt reális mag, hiszen a Kazaynál elrendelt és a távollétében is foganatosított házmotozás alkalmával csakugyan előkerült két olyan kisebb irattöredék, amelyben „Vidovich Mihály táblabíró és vicenótárius Vidovich György őkegyelmeket helytelenül motskolja". Ez azonban — ma már kifürkészhetetlen módon — ,,az említett két személynek alázatos kérésekre in origine (eredetiben) általadatott", Nem is került elő többé. Kazay jól tudta, hogy a legjobb védekezés a támadás. Réz feljelentésére iszonyatos, övön aluli ütéssel választolt. Visszautasítva az ellene felhozott vádakat, kijelentette, hogy ,,Réz egy veszedelmes principiumú (elvű) ember, ki . . . felséges urunkat és királyunkat, Ferenc őfelségét előttem a legnagyobb tolvajnak, gazembernek mondotta, hogy tartja; és nem méltó, hogy éljen, és ha néki csak a legkisebb alkalmatossága volna is, ő volna az első, aki keresztülszúrná, hogy vesszen el". Hivatalos személy lévén, tudta azt is, hogy állítása önmagában — tanúk nélkül — nem lehet több puszta rágalomnál. Még aznap délután (vajon miért nem elébb ?) jelentkezett is tanuként a rendőri besúgó hírében álló Sziber József sókereskedo, aki ehhez a királyellenes vádhoz a vallásgyalázás bűnét is társította. Előadta, hogy kb. egy fél éve, a nála időző okulista kezébe véve mázsása : Glück (Klik) Ferenc imádságos könyvét, a következő kifakadást tette: ,,Mi szükség van erre az imádságos könyvre? Csupa bolondság és gyerekség az, haszontalan papi találmány és hazugság, csupa ámító szer, melynek hitelt nem kell adni! ... És a papok is mind imposztorok". Ezzel teljessé vált a peranyag — a felségsértés és a vallásgyalázás bűntette. Nyomatékul Sziber azt is hozzátette : Réz azt a vakhírt is terjesztette, miszerint ,,el volt rendelve a királynak megfogattatása és franciáknak kezeiben való szolgáltatása ugyanazon akcióba (hadműveletben), ahol ő (ti. a király) kommandírozta seregeit, de találkozott egy huncfut gazember, aki a királynak a néki elkészült elfogattatását besúgta, és az ugyanazon éjtszaka az armadát alattomba el is hagyta, sietve vévén Bécs felé útját .... Hogyha pedig én — mármint Réz — azt a huncfutot, gazembert esmérném, aki azt tudtára adta a királynak, én azt megölném. Hatták volna gilottinirozni (lefejezni), mert huncfut, imposztor és despota, de csakúgy el nem kerüli halálát, mert megtalálják Bécsben is". Gyors ütemben, szinte megrendelésre, állt elő a másik tanú is: Sziber mázsása, Glück (Klik) Ferenc, aki mint valami jól megtanult szöveget, csaknem szóról szóra megismételte főnöke szavait. Aztán már hiába tiltakozott a vád ellen Réz ; összefogott ellene a vármegye egész tisztikara. 6 maradt az egyedüli bűnös, 69