Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Békés megyei Levéltár közigazgatási-törvényhatósági iratai között egy sincs, amely akár egyetlen szóval is utalna reájuk. Oreguss Világos után — jól érzékelve a reá leselkedő veszélyt — Török Gábor Arad megyei alispán gyermekei mellett vállalt magántanítóságot. Álnéven bujkált, akár munkaadója, ki béresgazdaként rejtőzött saját birtokán. Csak a „katonai szigor enyhültével" jelentkezett, mint aki tudja: forradalmi tevékenységéért úgyis felelősségre vonják. Nem is tévedett. Szarvason tartott lázító beszédei miatt, melyeket Doleschall János polgármester a Réihy nyomdában ki is nyomtatott, Gaál Eduard császári és királyi biztos az elsők között adta ki ellene az elfogatási parancsot, sőt a protestáns autonómia figyelembevétele nélkül felfüggesztette tanári állásából is. 11 havi fogsággal fizetett lelkesedéséért, s ezt a nagyváradi várbörtönben töltötte le. Azt, hogy ennyivel megúszta, Réthy Lipótnak köszönhette, aki ,, 1849-ben kijelentette a policia előtt, hogy a Gerö Ákos név alatt nyomdájában megjelent röpiratok szerzője nem Greguss Ágost volt." 1852. márciusának végén ismét lesújtott rá az önkényuralom „igazság"-osztó keze és szigora. Ekkor részint apja tanulmányaiért : Greguss Mihály válogatott kisebb müveinek szolgabírói gondatlanság folytán cenzúrázatlan kinyomtatásáért és az Alföldi Kalendáriumban közölt, fentebb már ismertetett verséért, illetve mert a nála tartott házmotozás során „lakásában számos tiltott és gyanús kéz- és röpiratok találtattak" ítélték el „7 és fél havi vizsgálati börtönön kívül 4 heti fogságra". Ezzel véget is ért Békés megyei élete. Az „irodalomtörténetírás atyjától", Toldy Ferenctől kapott meghívást, ki „nekie magántanítói alkalmazásán felül értelmiségéhez szabott (értsd: képességeinek megfelelő) munkakört" ajánlott fel Pesten, s ezzel „élelme megkeresésére alkalom" nyújtatott. Helyére egy másik kiváló Erdmann-ta,níbvá,ny, a tótkomlósi születésű Domanovszky Endre került, ki nagy hatású mesterének filozófiatörténeti előadásaitól és tanulmányaitól kapott egész életre szóló indíttatást. Rövid szarvasi tanárkodása alatt — 1850—1853 között — természetesen még messze volt nagy alkotói korszakától : a 4 kötetes, 3 ízben is az Akadémia Marczibányi-díjával jutalmazott A bölcsészet története című hézagpótló műve megírásától (1870— 1890); képességeit viszont országszerte ismerték, s nem véletlen, hogy innen a soproni líceum tanárává hívták el. Blochot a hazánkra nehezedő reakciós hatalom — eltiltva a tanári munkától — 1849-ben Szarvasra internálta. Egy szomszédos tanyán bérelt földet, s olyan ügyesen gazdálkodott, hogy egyesek szerint „későbbi vagyonosodásának itt vetette meg az alapját"- Az egyházmegye „nyomós érvekkel" harcolt érte, sőt a császári és királyi kormány döntése ellenére — a protestáns autonómiában bízva — meg is választotta újra az iskola tanárává. Hiába érveltek azonban mellette, hiába állították, hogy „a forradalmi vezér Görgey mellett" oly kicsiny pont volt, hogy „önhatalmúlag semminemű merényben" nem le241