Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

letése, rangja, címe, vagyona után fogják mérlegelni, de társas míveltsége, jelleme, tudománya, közhasznú ügyessége és áldozatkész hazafisága" alapján. Ez az értelmi alapra helyezett, társadalmi elkötelezettségű boldogság-elmélet egybevágott Kant híres erkölcsi törvényével, amely száműzte a dogmatikussá merevedett teóriákat és tekintély tiszteletet, és a napi események-, a társadalmi haladás tevőleges szolgálatában jelölte ki az emberi élet célját és boldogsága alapját. Sok volt ebben a robbanó töltet, s bizony félni lehetett tőle. A megegyezést kizáró elvi különbségek elsősorban innen fakadhattak. Az anyagi érdekek mégoly bátor képviseletének, vagy a tanítói tekintélynek s vele együtt a pedagógiai munka fokozottabb megbecsülésének a jogos követelése nem okozhatott olyan áthidalhatatlan, kibékíthetetlen ellentétet, hogy miatta az esperességi bizottság oly kiskorú embereknek tekintse a tanítókat, „kiknek minden hivatalos mozdulatát, sőt magánéletét is merev és túlszigorú szabályok által kell korlátozni és irányítani'''. Ehhez — nem nehéz belátni — jóval több és nagyobb ok kellett. A Néptanítók Testvéri Szövetkezetének történetéből témánk szempontjából csak az a 4 éves időszak érdekes, amely Skolka András elnökségéhez tapad. Bátran kijelenthetjük, hogy ,,a testületi szellem ápolására s az iskolaügy és a népnevelés fellendítésére" alakult szervezet az ő nagy személyes tekintélye és példás embersége nélkül aligha kapott volna bizalmat az egyházmegyétől. Északmagyarországi származása és iskoláztatása révén — akár az előzőleg Gömör megyében tanító Kristóffy is — sokat hallhatott a kishontiak egyesületéről, s felismerve annak nagy jelentőségét, érthetően azon volt, hogy egy hasonló szervezet létesítésével új munkahelyén is segítsen az elmaradott pedagógiai kultúra fejlesztésén és erősítésén. iSkolkát elsősorban a nevelők általános és szakmai műveltségének a fokozása izgatta és foglalkoztatta : egy önképzésre alkalmas könyvtár létesítése és a tudatosan beszerzett műveknek a tagok közötfi köröztetósi módja, továbbá pedagógiai-diadktikai-iskolaszervezési értekezések, tankönyvi bírálatok írása és íratása, és ezeknek egyesületi értekezleteken való megvitatása. Vagyis minőségileg javuló munka révén kívánt nagyobb társadalmi tekintélyt, és elismerést kivívri a tanító számára. Elfogadta Kis Jánosnak., a soproni költő-papnak a jó tanító szerepéről ós nemes hivatásáról írt gondolatait: ,, . . . mind egyes emberek, mind egész népek és nemzetek értelembeli s erkölcsi kiműveltetésöket leginkább annak köszönhették, . . . milyen esméretek terjednek el; ... az értelmes és hű tanítók teszik az embert igazán emberré, ... az emberi nemzet legszebb virágainak ők a kertészei, ... az ő bármely gyenge fényű mécsek terjeszt az egész földkerekségre éltető és vidámító világosságot". Mérhetetlen ez a kötelesség, s határtalan a feladat ! Ugyanakkor — Skolka is jól látta — felkészületlen hozzá a magyar pedagógiatudomány és a tanítógárda is. A pedagógia századának kezdetén maga Kis János is így kesergett: „Aranyhegyek helyett, melyet magamnak ígértem, sivatag pusztát leltem". 201