Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Számos aranyhegyre — gazdag szellemi forrásul szolgáló tanítóegyesületre lett volna szükség, minthogy az iskolafelügyelő Tessedik verbalizmus elleni hiábavaló küzdelme óta sem javult sokat a helyzet. Az évszázados vendég — a slendrianizmus —, az imamalom-szerű értelmetlen szajkóztatás, a tanítói kötelezettségek mellékes foglalkozásként való kezelése, a gyenge fizetést kiegészítő pénzkereseti források favorizálása, a névnapozás és a mértéktelen italozás nem tűnt el végérvényesen. Viszonylag sok igazságot is tartalmazhatott tehát a lelkészek vádja és jobb teljesítményt sürgető szándéka. Ha ezért emelték fel szavukal, jogosan tették. Ez esetben az sem ítélhető el, ha jogorvoslást keresve, nyíltan szóltak gondjaikról. A baj a sértő általánosításból származott, amely ellen érthető módon hevesen tiltakoztak — mert azért voltak ilyenek is — a jól dolgozó pedagógusok. Skolkáék programja hat lényeges feladatkörre irányozta az egyesület tevékenységét. A tanítók anyagi és jogi érdekvédelmére és a testületi szellem ápolására; az oktatásügy, iskolavezetés, nevelés egyesítésére, színvonalának emelésére; aztán állást foglalt a pedagógus-önképzés szükségessége mellett; foglalkozott a tanítónak a népnevelés fellendítésében betölthető és betöltendő szerepével — az iskolán kívüli népművelés társadalmi igényének kielégítésével, s végül az ,,egyházi önkényeskedés elleni szervezett fellépés és védekezés" kérdésével. Nagyobb történeti távlatból nézve is korszerű ez a program. Alig különbözik az I. népiskolai törvény, az 1868. XXXVIII. te. 147. §-a értelmében a községi és állami népoktatási intézetek tanítói és tanárai számára létesített vármegyei tanítóegyesületétől, amelynek elvei a felekezeti iskolák nevelőit tömörítő, hasonló célú egyesületek alapszabályaira is mély hatást gyakoroltak. Benne volt az egyházi hatóságoktól függetlenített oktatás kívánalma is, ha konkrét megfogalmazást nem is пз^ег-t még. Előre mutatott 1848 felé. Mindezek Skolka és Kristóffy magasfokú problémaérzékenységét, széles látókörét és kiváló szakmai felkészültségét igazolják. Miből látható ez ? Abból, hogy világosan megérezték: a szokványos tanítási módszereknek újabbakkal történő felváltása kikerülhetetlen lépés a fejlődés útján. Továbbá, mert felismerték, hogy az új ismeretek elsajátításához és elsajátíttatásához mindannyiójuknak mélyebb és szerteágazóbb tudásanyagra, fejlettebb pedagógiai-didaktikai készségre van szükségük — ezt kívánja tőlük a polgárosodás. Abból, hogy együtt rezdülve a kor haladó eszméivel, a közgondolkodás tudatos formálói, a felnőttek iskolán kívüli nevelésének önkéntes harcosai kívántak lenni. Kár, hogy Skolka tanítóegyesületi tevékenysége újverbászi lelkésszé választásával hamar véget ért. Bölcs tapintatára, személyének nem mindennapi varázsára, szavainak erkölcsi hitelére a későbbiek során is égető szüksége lett volna a Néptanítók Testvéri Szövetkezetének, amely már a nevével is a felvilágosodás hármas jelszavát: a szabadság, egyenlőség, testvériség-et idézte. Az ő mértéktartó és körültekintő irányításával talán sikerült volna megmenteni 202