Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

nos, a tiltakozó Chyczyéknék lett igazuk. Kísértetiesen megismétlődött Gyu Ián is Losonczi István és a temesvári hősök tragédiája. Más részről tény az is, hogy a várért vívott harc páratlanul kimerítő és öldöklő lévén, szinte pihenni sem tudott a várőrség. A megrongált bástyákat és párkányfalakat minduntalan javítani, reparálni, a meghalt vitézeket temetni kellett. A hatalmas fegyveres erővel rendelkező Pertaf (Zrínyi, a költő Petrafnak írj aj folyton váltogatta harcoló egységeit, ,,időt és kegyelmet nem adva", állandóan „friss, érintetlen csapatokat" dobott a küzdelembe. A jó kéthetes készenlétbe és a hosszú, másfél hónapos ostromba (július 17-től szeptember elejéig tartott a hadakozás) belefáradt a várőrség. Olyan nagy méretű volt a véráldozat, hogy ,,a vár körül heverő több ezer temetetlen holttestből kiáradó rettenetes bűz (is) elviselhetetlen" lett. ,,Az ellenség már oly közel ért a várhoz sáncaival — tudatta Fröhlich, a luteránus pap a besztercebányai lelkész-bírával —, hogy egymást dobálják kövekkel, a tatárok meg mérgezett nyilakkal zavarják a védőket. A helyzet igen komoly, denn Jula ist an der Oranitzen das festeste Schloss, (minthogy Gyula a határőrvidék legerősebb vára) és ha elesik, általános csüggedés lesz az eredménye." Fröhlich augusztus eleji tudósítása szerint — amelyet lehet, hogy a várkapitány szája íze szerint fogalmazott — a harc győzelmes folytatásának szinte semmi esélye nem volt már, holott jó három hétig ellenállt még a vár. Sajnos, a megrémült Kerecsényit — aki saját vára és tábora pusztulását felnagyítva látta, s többé ,,nem erényéből, nem is katonai tudásából merített erőt", hanem hazája iránti kötelességét feledve, állandóan fiatal felesége: Tersáczky Klára nevét sóhajtozta, csak a saját megmenekülése foglalkoztatta. Szomorú tragédiája, hogy egyetlen életben maradt katonája sem volt hajlandó védelmére kelni. így aztán Miksa király, aki előtt terjedelmes levélben próbálta igazolni ártatlanságát, hivatkozva ,,a hosszú ostrom alatt tanúsított kitartó ellenállására, 14 roham hősi visszaverésére" és több ezer török meggyilkolására, is hitszegő árulónak, tekintette. Nem is tett a megmentéséért egyetlen lépést sem. Az utókor is bűnösnek tartotta, és kizárólag hős katonái előtt hajtotta meg az elismerés zászlaját. A költő Zrínyi is mélységesen elítélte, s tettét egyenesen a nemzet meggyalázásának minősítette. Sorsát nem bánta, sőt megérdemeltnek, az élet igazságszolgáltatásának fogta fel. Fő művében : a Szigeti Veszedelemben ekként emlékezett meg a ,,szép fejér kűfalu"-nak hitt gyulai vár elestéről: Szorgalmatos vala Szulimán utában, Hamar Drinápolybul jőve Fejérvárban, Még Drinápolbul küldé előjáróban Petrafot, hogy Gyulát szállna meg útjában. 19