Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Mire mostan, hogy reám támadtatok ? Uratok volnék, ezt mindnyájan tudjátok, Mégis mostan reám panaszolkodtok. Azt is bizony, jó bizonnyal tudjátok, Sok idei hogy heába eszitek Vég-Gyulában az királynak cipóját. Azt is bizony, jó bizonnyal tudjátok, Vég-Gyulában törököt nem hoztatok, Az karóba egy fejet sem töttetek. Ezzel a lekezelő, önhitt magatartással állítják szembe csak azért is vitézségüket és megszégyenítő nagylelkűségüket az egyszerű katonák, akik a sok vérveszteséget követelő diadal végén a busás ajándékot ,,elfogadó" kapitánynak nyíltan a szemébe vágják cseppet sem hízelgő véleményüket: Igen örülsz te az gazdag prédának, De nem szánod sok jó vitéz halálát. Mert te azzal egy szálat sem gondolnál, Ha mindnyájan mi oda vesztünk volna. Csak tenéked gazdag prédát hozhatnánk ! Erős népköltészeti hatás érződik a gyulai vitézek katonai erényeit megörökítő Cantio de militibus pulchran. Nemcsak a téma demokratizmusából, hanem a költői szemléletből eredően is. Az erős gondolatismétlés, a reális motívumokra támaszkodó megjelenítés, az egyszerű katonák szemével látott természet rajza, a népi öntudat bátor megnyilatkozása mind ezt igazolja. Ezek persze a korabeli énekszerzők költői eszköztárából is ismertek, hiszen a reformáció költészetében mindenekelőtt az évszázadokon át elnyomott nép hallatta szavát. Különösen a bibliai témákon túllépő, világi műfajokban: így a históriás énekekben is. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a spontán élményt megfogalmazó verset az 1560-as évek elejétől az 1621-es lejegyzésig (Horváth János szerint ekkor került bele a Kuun-kódexbe ; az ekkor írt szövegben található) nem egy ma már ismeretlen kéziratból másolták át, hanem a szájhagyomány őrizte meg. Vagyis ún. „kollektív termék" is lehetett. Alakíthattak, módosíthattak rajta, mint minden szájról-szájra terjedő mesén vagy népdalon. Mindazok, akik a Cantiót a XVI. század közepének legszebb históriás énekeként tisztelik, véleményüket a cselekménybonyolítás természetességére, az