Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

» 1855-ben amnesztiát kapott, de 4 év múlva — az olasz háború hatása alatt írt osztrákellenes gúnyverse {Krinolin dal) miatt újabb felségsértési pert akasztottak a nyakába. Ekkor Budweisba (Ceské Budejovice) internálták. Amikor 1861-ben hazajött, már beteg volt, s még ebben az évben meg is halt. A bujdosás és börtön alatt tört szárnyú viharmadár lett. Szomorúan szánalmas, szánni való költő, akivel csúfot űzött az élet. Megtagadta a kritika — hallgatott róla legnagyobb művével együtt. Pedig voltak, kik Vadnay Károlyhoz hasonlóan, hibátlanul, könyv nélkül is tudták. Arany László például meg sem említette az Arany Trombitát A magyar politikai költészetről 1875-ben készített tanulmányában, sőt kisebb politikai verseit is lesöpörte az irodalom asztaláról azzal, hogy „tartalmuknál fogva inkább verses röpiratok, mint költői művek". Aztán a többiek is azonosították magukat félelemre valló nézetével. De szánni való volt azért is, mert bár örökké vágyott az élet szépségeire és harmóniájára, sose tudott tartós viszonyba kerülni velük. Szerette a művészit, tudott gyönyörködni a kimagasló művészi és emberi teljesítményekben, a csodálatos összhangban, a tiszta emberi szóban, ahogyan azt többek között az Arany János által is emlékverssel megtisztelt nagy énekesnőhöz — a Dombegyházára leköltözött Lonovicsné Hollósy Kornéliához írt versei és epigrammája s igazolja: Koszorút adott a világ. . . Te a világnak éneket : Én meg, ha rajtam állana, Egy éltet adnék még neked. Sorsüldözött és sajnálni való költő volt. Igen, akinek csak a szárnyait nyirbálta le a kegyetlen élet. Szívóben mindvégig fékezhetetlen indulat, jobbért, szabad életért sóvárgó, háborgó szenvedély lobogott. Ahogy életművének legjobb ismerője: Bisztray Gyula mondotta róla: „Eszmei tekintetben a legnagyobbakkal áll egy vonalban. . . Felfogásában élete végéig sincs törés vagy hanyatlás . . . Nem volt igazán költő, de nagy ember volt". így érezzük mi is. Híven betöltötte embertisztét a földön, s valójában ez a több — ez a legtöbb: „Ember lenni mindig, minden körülményben". 173