Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

san gonosz mesterkedését. Elmondja, hogy éppen azért van Bécsben „patália", mert amit ,,az úr adott, a király megbánta", s most félve a forradalmi átalaku­lástól, vissza kívánná hozni a régit. A trón védelméről van szó. De ti — szólít fel Sárosi Ne hajtsatok annak álnok beszédére, Ki hirdetni meii ama hazugságot: Hogy Ferdinánd adta az új szabadságot. Az úré volt a föld, mely felszabadula, S ahhoz a király csak annyiban járula, Hogy mikor már az úr a tempót megtette — A törvényt muszájból megerősítette. A kamarilla hamar felismerte a veszélyt, s az uralkodóház védelmében úgy döntött, hogy belső ellentétek kiélezésével, a nemzetiségek nacionalizmusának felszításával, továbbá a kisebb-nagyobb társadalmi megosztást eredményező földtörvény bűnös félremagyarázásával és a tömegtájékoztató eszközök útján elkövetett egyéb visszaélésekkel belső zavart kelt, amelynek lecsendesítésére háborút indíthat hazánk ellen. Innen van a szoros összefüggés a nemzetiségek nacionalizmusa és a Békés megyei földfoglalók ügye között. Akkor, amikor már a „felföldi tótok kevés kivétellel /,üdvözlik a törvényt örvendő kebellel,/...", mert azok is, kiket Húrban elámított /igaz útra tértek, átallátván végre/, hogy őket a tót pap vitte gazul jégre", és amikor az alföldi nemzetiségek „szabadság­szerető, józan polgárokként", nyugalomban élnek. Sárosi érvelése megtalálható Kossuth leiratában is, mint ahogyan az a tör­vényt értelmező magyarázat is, amely az önkéntes földfoglalókra vonatkozik. Tudjuk jól, ezek az elvek nagyon messze esnek attól a radikális birtokpolitikai programtól, melyet a plebejus demokraták: Táncsics ós Vajda Péter már koráb­ban hirdettek: „Azé a föld, aki műveli". Ezért érezzük a krónikás ének ötödik leheletét — a többi énekhez (lehelethez) képest — mérsékeltnek, lágyabb hang­vételűnek. Nem Sárosi Békés megyei kapcsolatai, hanem a téma elvi megköze­lítése okán. Itt nem a nép szemével látott s nem annak szívével érzett a költő. Ha volt megye és város, még inkább község, amelynek lakóit nem elégítette ki a „hogy neked is legyen, kaparj te is kurta", és „mi magadnak káros, ne akard azt másnak" elv, úgy azok itt Békésben éltek. Itt az egyenlőségen jogi és gazda­sági egyenlőséget szerettek volna érteni az emberek, jól érezvén meg, hogy a teljes egyenlőséget könnyebb kivívni a gazdasági egyenlőség birtokában, mint fordítva. Nekik nem volt elég, miszerint 169

Next

/
Thumbnails
Contents