Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

közöl, személyeket jellemez, — de távol áll tőle mindenféle , objektiv izmus', a történetek hűvös, kívülről szemlélése . . . izig-vérig benne él az események sodrában, egy forradalmár pártosságával jellemez egyes személyeket és világít meg eseményeket". Ezért lehetett az Arany trombita a korszak „leghosszabb, leglázasabb" s tegyük hozzá leghitelesebb verses krónikája, a szabadságharc ,,szilaj panegirise" —• elragadtatott dicsőítő verse. Igazi politikai tett. Nemcsak Sárosi lelkének, hanem a pattanásig feszült légkörnek is hű tükörképe. Olyan idő terméke, amelyben az irodalom megértette a politikát és a politika is az irodalmat. Megyénkről a „Mit csinál a nép?" alcímet viselő ötödik leheletben beszélt bővebben ,,az úri jószágok önkéntes felosztása" kapcsán. Közvetlenül a kamarilla ártalmas tevékenységének gyilkos erejű bemutatása után. Nem a véres eseményekről szándékozott énekelni. A kormány állásfoglalását képviselte, s azt fejtegette. Nem fedte fel sem az Orosházán kivégzett Olá István históriás, sem a mezőberényi Frey Ádám halálának körülményeit. Nem szó]t a „zavargások" (Orosháza, Mezőberény, Békés, Gyoma, Vári, Kétegyháza, Füzesgyarmat, Szeghalom, Vésztő stb.) igazi hátteréről, a paraszti „ingerültség, zabolátlanság, dühvel határos indulatoskodás" okairól: a táblabíró politika nemesi igazságszolgáltatásának öröklött ítéleteiről, végzéseiről és szemléletéről. Nem bírálta, hogy „a legelő felosztása körüli" törvények mennyire „határozatlanok és minden oldalra vonhatók". De nem reflektált a gyulai származású Pálffy Albert szerkesztésében megjelenő Március Tizenötödike és Táncsics radikálisabb intézkedéseket és törvényeket sürgető néplapjának, a Munkások ÍJjságím&k a jelzéseire sem. Még csak a megyei jelentések gyors hangváltására sem figyelt fel. Arra, hogy az a vármegyei vezérkar, amelyik a március 15-ével kapcsolatosan kiadott hivatalos nyilatkozatában még azt szögezte le, hogy ,,a százados halogatás veszélyes fonalát tovább nyújtani nem szabad ... s megyénk népe egész átaljában megérett arra, hogy isten és az emberiség törvényei után igényelt polgári jogokat és szabadságot felfoghatja és érezheti, ellenben lelkét a szabadság vágya foglalván el, — rabszolgailag igazságtalanságokat túrni már nem képes", három héttel később már a pattanásig feszült helyzet láttán ilyen és ehhez hasonló tudósításokat közölt: „Orosházának lakossai vad erejekben elbizakodva . . . önkényes szilajkodással megtámadták volt Elöljáróikat, s másokat választottak, . . . már-már dudásnak indultak a Földes-uraságnak jutott legelő részt visszafoglalandók". Alább pedig ezeket fűzte a riasztó tényekhez: „Sok volna azon képzelhetetlen ferde okoskodásokat leírni, mellyéktől a nép e vidéken elfogulva van. Talán a hozandó törvények véget vetnek, tsak addig lehetnénk szerentsések a nyugalmat fenn tartani". A hozott törvények nem elégítették ki a Békés megyeieket. Ahogy Kemény Zsigmond írta a Forradalom után-b&n: „Békésben volt legmelegebb tűzhelye az elégedetlenségnek, bizonyos terhek és tartozások miatt. Békés még commu164