Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

harci dalában, az Oláh György által a Békés vármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat 1888/89-e évkönyvében közölt Huszár miatyánkba,n is: Ha jő a német, vagy cseh, vagy akárki, Aki a bajuszát szokta beretválni, Ne segítsd én uram, se engem, se őtet, Csak saját vitézség adjon dicsőséget! Hunyd be két szemednek ezüst szempilláját, Ha kezdi te néped ellen a csatáját. A többit én Uram, teremtő Istenem Ten dicsőségedre emberül bevégzem. A huszár bátor helytállásáról, nemes ellenfél-mivoltáról pedig ezt a feledhetetlen képet festette az Arany Trombitában : Történt, hogy a huszár talált egy gyermeket, Mely az ellenségből a harctéren rekedt, S míg a gyermek apját halálra karcolta, Magát a gyermeket megszánta, csókolta. S egy-két öreg cseppet hullatván szeméből, Kivitte a halál sűrű örvényéből. Mert a huszár szíve olyan, mint a kardja, Addig hajlik, amíg ő maga akarja. Csak a vitézségnek van nála keleté, De kegyetlenkedni már nem természete. Ezzel az eszményített ábrázolással a katonák mintaképévé magasodott az erkölcsileg hibátlan délceg huszár, aki vakmerő elszántságával és szép emberségével méltó a legnagyobb tiszteletre és elismeiésre. Nem látott nála ő sem különbet : 162