Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A társadalmi előítélet az országos méretű tiltakozás ellenére sem engedbetetett meg a hivatalnok Sárosinak a reformkorban ehhez hasonló következtetéseket. Nem ért még meg rá az idő. Különben is ő tágabb értelemben kezelte a fogalmat. A cselekvésében és gondolkodásában korlátozott ember jelenét, földi világát és idealisták által elképzelt jövőjét érezte és látta börtönnek; az ellen tiltakozott a szabadságra született homo sapiens nevében és érdekében: Börtön az élet, rabja az ember, Éljen az önkény ! ellene viv. Es mi az ember ? börtön ... A lélek ? Rabja — múlékony, mostoha miv. Börtön az ég is ! égbe csigázza Népe eszét a bibliahiv : Börtön az élet, börtön az ember, Börtön a lélek, börtön a szív. Szívbe csukottan boldogul élvén. Függtem az édes pillanat élvén. S most — örömimnek e falon át Hallom a múltból hattyúdalát. Nehéz és hiábavaló kísérlet lenne persze ezt az ekkor keletkezett verset (A börtönben), mely érthetően csak Sárosi halála évében, 1861-ben jelent meg nyomtatásban, függetleníteni a közeli Szalontára visszahúzódó Lovassy László személyétől, akinek rokkant állapotáról 1840 nyarán így adott tudósítást Csengery Imre: „ . . .honn van Szalcntán, de csak testileg: a szellem kiaszott. Lassú, melancholikus észbetegséget hoza börtönéből. Egyedül társaságban van jobban, de ő azt kerüli, s magányt keres". Valóban ő hallotta a ,,falon" át a boldogság múltat idéző „hattyúdalát". A börtönben a mélyen átélt eperjesi élményeknek: Ujházy László rebellis felszólalásának és hűtlenségi perének, meg a „királyság ellen lázadó" országgyűlési ifjak bebörtönzésének s elsősorban a szabadság vértanújaként tisztelt, elborult elméjű Lovassy szomorú emberi tragédiájának köszönhette létét. Ervelésének hevét az irántuk érzett tisztelet és a sorsukat fájlaló dac tüze szította. Mintát Vörösmarty szolgáltatott hozzá a Csongor és Tünde önemésztő tépelődő tudósának isten-fogalmat tisztázni akaró makacs szenvedélyével és gondolati ihletésű, társadalompolitikai kérdéseket feszegető költeményeinek elviségével; a népboldogító eszmék vértanúinak megcsúfolt sorsával, illetve a politikai társadalmi elkötelezettség „és mégis mégis fáradozni kell" hitének elszántságával. Ekkor, vagyis aradi váltótörvényszéki munkássága idején, lazult meg 159