Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

deusát — a széthullóban lévő feudalizmusnak ezt a pompás helyzetképét — kedvelte mindenek fölött, a román népköltészetet kezdte tanulmányozni. Kétségkívül új környezete és új beosztása hatására. (Ezt tükrözi a Vidák Györgye című költői elbeszélése is.) Ez ugyanis múlhatatlanul szükségessé tette a román nyelvtudást. Az 1840. XV. törvénycikkel az ország 7 városában életre hívott, váltó- és csődügyekben ítélkező bíróság aradi kerületi irodájában gyakran fordultak meg román anyanyelvű ügyfelek. A szerződések megkötéséhez, a peres ügyekben való igazságos döntéshez a bírák román köznyelvi jártassága kellett. Nem valószínű tehát, hogy hasonló irodalmi indítással fordult volna a román nyelv és népköltészet felé, mint Székács a szerbhez, jóllehet az ú. n. Erdélyi Iskola (Scoala Ardeleana) tevékenységével felerősödő román nemzeti öntudat specifikus jegyeivel Arad környékén is találkozhatott. Mikre gondolunk ? Például az anyanyelvi iskolák felállítására, a nyelvtudomány tudatos művelésére, a román nyelv latinitásánsk bizonyítására, a népköltészeti termékek gyűjtésére, a román nyelvű szépirodalom szolgálatára stb. Olyan írók—költők tevékenységére, mint pl. az Arad megyei születésű V

asile Aaron (Klopstock, Vergilius fordítója), továbbá a magyar (Gyergyai, Fazekas, Mészáros Ignác) és német források alapján munkálkodó Ion Barac, az Ezeregyéjszaka meséinek a Till Eulenspiegelnek, a Ludas Maty inaik, az Árgirus históriájának, az Odüsz•szemnak, Shakespeare Hamletjének stb. fordítója illetve népies átdolgozója, vagy a Cigány eposz Vajdahunyad mellett született s a polgári demokráciával rokonszenvező költője : Ion Budai-Deleanu, akik mint a román nép öntudatra ébresztésének és egyenjogúsításának előharcosai, a ,,natio tolerata" — a megtűrt nemzet-megkülönböztető bélyege elleni küzdelemre tették fel életüket. Az új miliő friss élményei — az Arad megyei vezető családokkal kiépített személyes kapcsolatrendszer sem tudta elterelni Sárosi figyelmét a kor szociális bajairól és a reformkor liberális törekvéseiről. A még 1838-ban Eperjesen írt forradalmi hangvételű Lovassy dalát követően is foglalkoztatta a téma és és vele a börtön filozófiája, ha nem is jutott el odáig, mint a századforduló proletárköltője: az orosházi származású Csizmadia Sándor, aki szinte világformáló erőt tulajdonított neki: A börtön egy nagy alkotó erő, Az élet onnét árad szerteszét. Szabadságfája, mely kint nagyra nő : Börtönfenékbe veri gyökerét . . . Mártírok adnak neki táperőt, S minél több vértanú jut be oda, Annál gyorsabban tör az ég felé, És szebb virágokat hoz majd a fa. 158