Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

legfőbb értékét, hogy dalai „egységesebbek" voltak, mint társaié. Nagyobb alakító, átérző és ábrázoló tehetséget tulajdonítottak neki: dicsérték mélyreható élet- és emberismeretét, környezetrajzainak hitelességét, pontosságát. Azt a képességét, hogy a paraszti világgal — ahogy ó'k mondták — „azonosulni" tudott. Ezt becsülte benne — a Legátus és a Megkövetem a Téns Nemes Vármegyét költőjében — Petőfi is, aki 1849. júliusában többször átkocsizott Bonyhai Benjáminnal Mezőberényből, hogy vendégszerető gyulai lakásán (a Jókai u. é. szám alatti, ún. Ladies-házban) vele és Sárosi Gyulával megossza gondjait, s a társas élet gondűző gyönyörében részesüljön élete legkilátástanalabb időszakában. Közvetlenül ,,a végzetes és halálba vezető" erdélyi út előtt. Ez a baráti kapcsolat is arra kötelezi az utókort : őrizze meg Szakált jó emlékezetében. Nem volt érdemtelen ember: reformkori verseivel a Herder áítal is kívánatosnak tartott nemzeti egységet szolgálta: az ízes, zamatos népi nyelvet terjesztette, s annak szeretetére, megbecsülésére, a nép életének és gondolkodásmódjának a megismerésére és tiszteletére nevelt. 1875. február 16-án halt meg rövid, de súlyos szenvedés után szülőfalujában, az imádásig szeretett Köröstarcsán. 140