Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

„Öregbojtár" csörget ostorával, „Virág" tehén zörög kolomp jávai; Hat komondor ugatja a zsidót, Az megijed, fut, jajgatva sikolt; Furulyaszó hallik le a dombról, Hosszú kürt zeng az itató kúttól : Nyerít a mén, bőg, bömböl a bika, Szól a daru : — ez itt mind muzsika ! Itt a csárda! Gólyafészek rajta, Itt a szép lyány ! igaz magyar fajta, Gyémánt szeme játszik napvilágot, Hortobággyal megér — egy világot ! A jó megfigyeló're, pompás természetismerőre, nagyszerű utánérzőre valló, itt-ott talán még nyers kidolgozású tájleírás csupa elevenség, csupa mozgás. A vizuális és auditív elemek ügyes számbavétele és érzékeltetése a kor átlagos művészi szintjén ! Szinte életre kel a puszta, megelevenedik a tágas határ. Nemcsak az alaptéma, a tónus, hanem egyik-másik kép is Petőfii, idézi (különösen A puszta, télen-t és a Hazámban-t): a legárulkodóbb, a „Tündéred, szeretőd a délibáb / Hamiskodva enyelg idább-odább" pl. egy tőről fakadt a Hazámban indító képével, az Aranykalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelegve űz tündér játékokat verskezdettel. Igazolja ez azt is, hogy Szakái nem tudott meglenni utánozni való példák nélkül; ezt érezni népies műdalain is. A néprajzi jellegzetességek kiemelése, a motívumok célratörő, ügyes hasznosítása, a kijelentő és felkiáltó mondatok monotóniát feloldó és megakadályozó szerencsés váltakoztatásai jó költői vénára vallanak. Bátran él a tájszavakkal — velük is jellemez —, úgyannyira, hogy a mondanivaló pontos értelmezésének a megkönnyítésére lábjegyzetet is használ, magyarázatot is ad (ez is új vonás!) a vershez: a „fogas" — a pusztai kútágasokba beütött fafogak; ezeken lehet felmenni a kútágas tetejéig. Újabb verseinek tájszavakban, sajátos népi kifejezésekben való minőségi gazdagságát jelzi, hogy a 42-ből 7-hez fűzött fogalomtisztázást, míg a korábbi 40-hez egyetlen értelmezést sem kellett adnia. Kár, hogy nem ,kegyelte" jobban a költészetnek ezt a nemét. Bizonyára írt volna ennél különbet is. Próbálkozása így sem volt méltatlan kezdet. Irodalmi tevékenysége ma már mindössze néprajzi gazdagsága és „táji beágyazottsága" okán érdemelhet bizonyos figyelmet. Az irodalmi népiesség kezdetén azonban, amikor nem tisztázódtak még a lényeges elvi kérdések sem, jóval nagyobb tisztelet és elismerés övezte. A szakértők abban látták 139