Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Életműve — Hatvány Lajos nem számítja bele az általunk megnevezett és ismertetett „politikus" verseket, csak a második füzetben található 82 dalt — a költő egyéniségének hátterébe szorulásával végül annyira egyöntetű lett, hogy az 1868-as kiadásban alkalmazott kronologikus sorrendet „bízvást fel lehetne cserélni". Tudatos vizsgálódással lehet csak roppant kevés, alig észlelhető különbségeket érzékelni köztük. Miben fedezhető fel ez a nehezen számbavehető fejlődés ? Elsősorban abban, hogy tömörebb, összefogottabb lett a költői dikció, zártabb a forma, világosabb és áttekinthetőbb a szerkezeti tagolás. Talán a képek kifejező ereje is nőtt valamicskét a vizuális és az auditív elemek ügyesebb, tudatosabb társításával és a cselekményábrázolás, a leírás dinamikusabbá-mozgalmasabbá tételével. Ez utóbbit persze műköltői eredetűnek — mindenekelőtt Petőfire utaló jellegzetességnek — kell látnunk és minősítenünk, akinek Szakálra gyakorolt művészi hatása félreérthetetlen pl. a már egyszer említett Hortobágy című táj leíró, vagyis nem éneklésre szánt versén. Érdemes megnézni, mire lett volna képes, mint műköltő. Ennek dokumentálására ne a Dankó által közölt variánst (Az utolsó gulyás I. részeként publikálta füzete mellékleteként), hanem azt a már átjavított —- az ő szavait használva „ráspolyozott" — formát vegyük, amelyik az 1868-as Cimbalomban jelent meg: HORTOBÁGY (Táj leírás) Puszta, puszta, alföldi sík puszta! Roppant vagy te, mint a mennyég maga ; Nincsen neked kezdeted, nincs véged, Halandó szem bé nem láthat téged ! Csikós, gulyás és a futó betyár, Ménes, gulya rajtad szabadon jár, Tündéred, szeretőd a délibáb, Hamiskodva enyelg idább, odább. Fogas messzelátód a kútágas, Magas hegyén gomb helyett ül a sas, Verőfényben csak úgy tollászkodván, — Esett húsból jóllakása után. Messzis csengők bánatosan sírnak, A hajlongó nádak összesúgnak, Tó széliben vízi madársereg Sütkérezve száz nyelven csicsereg; Az éhsirály csapongván víz felett, Sírva-ríva keres halkenyeret ; 138