Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

homály közül sugárzik". Sohasem gondolt arra, hogy „irodalmon kívüli műfajként" alkalmazza a dalt, amint azt Szakái tette. Tudta: a népköltészet nem pótszer; gazdag értékei ellenére sem helyettesítheti, nem vállalhatja magára a nemzeti költészet funkcióját. Szakái, ki „népköltő" volt és maradt élete végéig, nem törődött ezzel. Ő nem tanult a népköltészetből, hanem népdalszeríí verseket írt, megrekedve a naiv formai elemek ügyes alkalmazása szintjén: Ha kicsapnak a tanyára, Felülök a nagy boglyára, Onnan nézek haza felé, Szívem csak úarv dobog belé. vagy Ez a határ beh szörnyű nagy ! Rózsám tőlem be távol vagy ! Köröstarcsa kis helysége Messze most, mint világ vége, Azt igérte a babám, Meglátogat délután, Elmúlt a délután, Mégsem jött el a babám. Elveszett a furulyám, Megtalálta a babám, Elfúvom a nótáját, Megcsókolom orczáját. Őke, őke! libu, libu! Pire pipi! tubu, tubu! Jertek össze hóludaim, Gatyás tyukim, galambaim stb. Feltehetően nem tört költői babérokra sem, jóllehet ennek mind a két versesfüzet ajánlása, mind az Erzsébet királynénak küldött tisztele tpéldány ellentvagv 136