Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

dicsőültet, hamvaira készített fellengős ódákkal. Mi pedig vendégek, nemcsak elégedetten hanem a nemes ifjak fájdalmában részvevő megindulással hagyánk el az ünnepet". Próbálkozása nagyon egyedi eset lehetett; hamar rájött arra, hogy lantján hamisan szól a fennkölt érzés húrja. „Népdalait" viszont szívesen közölték a kor ismert irodalmi „divatlapjai" és zsebkönyvei, nemcsak az eperjesi Duda és a Jácint, hanem az Aglája, az Emlény, a Honművész, az Athenaeum, a Nemzeti Almanach és a Regélő Pesti Divatlap is, felismerve bennük a népi hang eredeti zamatát, a paraszti életforma biztos ismertetét és reális ábrázolását, a népdal iónjához- tónusához való természetes tapadását. Első füzete 1843-ban Budán a M.K.Egyetem beűivel jelent meg „Czimbalom, mellyen a ki olvasni tud, negyven új dalt verhet" címmel — az „ifjú köznépnek készítve" és ,,Wenkheim Béla bárónak, a szegénynép barátjának igazi hazafi tisztelettel" ajánlva. Kiadása körül mindenekelőtt Erdélyi János buzgólkodott (lehet, hogy éppen a kis füzet sajtó alá rendezését tárgyalta meg Szakállal 1842-ben tett gyulai látogatásakor?), legalább is erre következtethetünk. Sárosi Gyula 1843. október 11-én kelt, Erdélyinek írt leveléből: „Édes Jánoskám! Leveledet és annak következtében (azt követően) legalább egy héttel későbben mind a Szakái koma, mind a magam számára küldött czimbalmi példányokat csakugyan megkaptam, s a Szakáléit azonnal haza is szállítottam. Tudja Isten ! én nem látok ezen népdalokban annyit, mint Pulszky, Henszlmann és egyéb barátaink. Annyi igaz, hogy a nép szájából mintegy ellesve, annak nyelve után írattak. írd meg róluk őszinte véleményedet, ha időd és kedved engedik a Regélőben. Nagyon szeretném hallani". Az az érzésünk, Szakái is tudta, hogy kis füzete nem tarthat számot a művelt olvasók széles körű érdeklődésére. Hogy nem igazi irodalom; ennélfogva legfeljebb csak szűk, provinciális feladatokat teljesíthet. „Ez a kis verses könyv, mellyet most kezedbe adok — mondja a bevezető sorokban — leginkább csak az ifjúság mulattatására van írva; azért ne keressen abban senki egyebet, mint ártatlan szerelmi érzéseket s nyájas tréfákat, mellyek az ifjúsághoz illenek". A tanulságos könyvek megszerettetésére akarta nevelni vele és általa a fiatalságot, jól számolva az életkori sajátosságok nagy jelentőségével. Arra budította, hogy „addig is, míg a gyümölcsöző nyár ós ősz eljőnek, örüljön a zöldelo és virágzó szép tavasznak, pengesse kedvvel az együgyű, de igen magyar hangú Czimbalmot" — szeresse meg a magyar dalt. Az ártatlan szerelmi érzéseket, nyájas tréfákat, tipikus parasztalakokat megéneklő versfűzér szerepe csakugyan kimerült a szórakoztatásban. Ennek a kívánalomnak viszont maradéktalanul meg is felelt. Kedvelt olvasmány lett: egykettőre elkelt mind az 1 100 példány. A Napkelet 1857. évfolyamának 7. számában található kis hír: „Szakáll Lajos, országszerte közméltánylással fogadott kedves és tősgyökeres magyaráságú népdalait a régiCzimbalom cím alatt 2-ik kiadásban szándékozik közrebocsátani" — is erről tanúskodik. Erre azon122