Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

tárak anyagának gazdagítása és „jobbítása tárgyában". Nem valószínű. Sajnos, az országgyűlés sem, amelyről Kazinczy keserű szájízzel állapította meg, hogy azon ,,a nemzel nyelvének előbbre vitele felől sok és fontos tanácskozások tartattak (ugyan),de ez eránt törvény nem hozatott".Ezt a kötelező udvarlások és szokványos hálálkodások ellenére maga a mindenfajta újítás iránt bizalmatlan császár: az „önálló vélemény nélküli", a kapott tanácsokhoz „a tehetségtelenek makacsságával ragaszkodó", különben „lelkiismeretes bürokrata" i". Ferenc is így akarta. Ennek megfelelően viselkedett az adott törvényekhez mereven ragaszkodó, aulikus Vidovich is, aki 1817-ben — miközben társai országszerte azon fáradoztak, raiként juttassák győzelemre a hivatalos ügyintézésben a magyar nyelvet, — eléggé el nem ítélhető módon, a rendek hozzájárulását megszerezve, visszaállította a megyei törvényszék polgári osztályánál a latin nyelv használatát, így volt egészen 1826. április H-ig. Ekkor a megyei közgyűlés úgy döntött, hogy „ezentúl mint (mind) a polgári pereknek jegyzőkönyvei és hozandó ítéletek, mint (mind) pedig a helytartótanácsi felírások és egyéb levelezések (ide nem értvén őfelségéhez teendő felírásokat) csupán csak magyar nyelven tétessenek fel". Az 1832—36-os országgyűlés küszöbén Békés megye is megszabadult a konzervatív vezetéstől. Megyegyűlésein a liberális vezetés hatására mozgalmasabb lett az élet. Gyakoribbá váltak a különböző szintű megbeszélések, tettre készebbek a nemesek. A reformeszmék középpontjába a magyar nyelv terjesztésének a kérdése került. Ahogy Zsilinszky Mihály írta: ,Eleinte csak magánkörben folyt a tanácskozás a felett, miként lehetne a nagyjában magyar vármegyét egészen megmagyarosítani". Végül 1832-ben a nyilvános vármegyei közgyűlés „egy küldöttséget nevezett ki, melynek feladatául tűzetett, hogy a magyar nyelv terjesztése s divatosabbitása tekintetében e vármegye területén sikeresíthető javaslatokat tegyen". A javaslat 1832. „kisasszony hava 8-dik napján" került a Gyulára összehívott Békés megyei közgyűlés színe elé. Ekkor viszont már nemcsak Bécs, hanem a nemzetiségek támadásai éhen is védelmezni kellett a magyar nyelv és a nyelvújítás ügyét. A magyar nyelv hivatalos államnyelvvé tételéért vívott harccal ugyanis új politikai helyzet állt elő. A horvátok, szlovákok, románok és németek (szászok) szellemi vezetői pontosan érzékelték, mennyire megerősödne velük szemben a magyar nép jogi-politikai helyzete nyelvének államnyelvi rangra emelésével. Sűrű röpirataikkal azt igyekeztek bizonygatni, hogy a magyarok ez irányú harca „jogtalan, törvénytelen és szükségtelen törekvés, mely voltaképpen a többi nemzetiségek megölésére van irányozva". Először a magyar—horvát ellentét hívta fel a figyelmet a sok nemzetiségű államtest szemléletbeli heterogenitására. Az 1790/91-es országgyűlésen, amikor először került a magyar törekvések homlokterébe a nemzeti nyelv haszná108