Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

saik is az udvari kancelláriához; 3. hogy a megyék a Helytartó Tanácssal magyarul levelezhetnek, s a törvénykezésben magyar nyelvvel élhetnek; 4. hogy a Helytartó Tanács a magyarul készült felírásokra magyarul feleljen". Csak egy dologban nem sikerült előrébb jutni: az 1805: 4. te. nem kötelezte a ,, Fő -Törvényszékeket" — sem a Hétszemélyes Táblát: a Septemviratust, sem a Királyi ítélő Táblát — arra, hogy magyar nyelvű döntéseket hozzanak. Még azokban a peres ügyekben sem, amelyek eredetileg magyar nyelven folytak, és csak felülvizsgálás vagy jóváhagyás végett kerültek eléjük. A sikerek fokozott erőfeszítésekre késztették az erősödő ellenzéket. Tevékenységükhöz kedvező légkört teremtett a napóleoni háborúk fenyegető réme. Intenzívebb lett a levelezés, szervezettebb a készülődés. A gyorsabbnak képzelt nyelvi váltás megkönnyítésére egyes megyék — mint pl. Pest és Zala — még u. n. „tiszti szótár"-okat is készítettek (legismertebb az 1804—1809 között megjelent Georch-féle 4 kötetes Honnyi törvény volt), s azokat bírálatra, jobb esetben kipróbálásra, eljuttatták az ország minden megyei közigazgatási szervéhez. Vezető nyelvészeink jogos aggodalommal figyelték a serény magyarító buzgalmat. Attól tartottak, hogy e nagy „nyelv iránti vetekedésben" lesznek olyanok, akik az „élő, egész nemzet közakarattyával szemben" szűk lokálpatriotizmustól vezéreltetve, saját helységük vagy vármegyéjük provinciális nyelvi sajátosságait akarják — ha kell erőszak árán is — elfogadtatni és érvényre juttatni. Szerencsére, félelmük alaptalannak bizonyult. A Zala megyeiek le is szögezték világosan kísérő-levelükben : „Távol vagyunk mi azon hízelkedő gondolattul, hogy ezen Tiszti Szótár (noha azt . . . míg más jobb szerződni — értsd: szereztetni, készíttetni — fog, használásba vettük) a tökéletességnek pontyát elérte légyen ; sőtt önként meg kell vallanunk, hogy annak segedelmével is még igen számosak azon fogyatkozások, mellyek mind a Polgári, Kormányi és Törvényes Tárgyaknak tiszta és helyes magyarázásában, mind pedig főképpen a Mester igéknek (ti. a közigazgatási terminológiának) velős kifejezésében elő fordulnak". Egyrészt a szakkifejezések tökéletesítése, másrészt a magyar nyelv mindenki által értett és használt államnyelvvé u. n. kény ér-nyelvvé fejlesztése céljából arra kérték aztán az egyes megyék képviselőit : vegyék vizsgálat alá tervezetüket, igyekezzenek „bölts Ítéletek szerént meg jobbéttani s gazdagéttani, és a jövő Ország Gyűlésére küldendő követjeik által" nekik azt visszajuttatni, hogy „a Tiszti írásnak módja az illy es előre készített munkákbul tökéletesebb állapotban meg határoztasson, és az Országban közönségessé tétessen". A gyulai levéltárban található megyei közgyűlési iratokból nem lehet megállapítani, vajon Békés vármegye túl az egyetértésen és azon az intézkedésen, amellyel elrendelte: ezután „mind a polgári, mind a Törvényes dolgok nemzeti nyelvünkön folytattassanak, és minden helyeken az oskolákban rend szerént taníttasson a magyar nyelv" — tett-e valami érdemlegeset a kapott tiszti szó107