Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

és Ns. Zabolch vármegye" körlevelére: ,,Meg kell azt vallani, ha mind szeméremmel is, hogy miolta 1790-ben és 1792-ben a Magyar Nyelv gyarapítása eránt a K. Kegyes Resolutiók (határozat, döntés) az ország akkoron egybegyűlt Rendéihez kiadattak, nem hogy valamely lépések tétettek volna a Magyar nyelv gyarapítására, de sőt szomorúan lehet tapasztalni, hogy — úgy szólván — mind inkább kimegy a Módiból ; hogy a Jegyző' Könyvek felküldése Deák nyelven kívántatik, és hogy sokan, azon Megyéi közül is az Országnak, melyek ez előtt 10—12 esztendővel magyarul kezdették folytatni dolgaikat, azt lassanlassan abba hagyták, és a helyett ismét a Deák nyelvet vették elő. Úgy hogy ha így megyén a Magyar nyelv dolga, az az hogy az sem az iskolákban annak rendi szerónt nem taníttatik, azonban a közönséges dolgok folytatásából is lassan-lassan kirekesztetik, nem lehet egyebet várni, hanem hogy az rövid időnn egésszen eltemettetik ezen Nemzetnek, mely nevét viseli, örökös kárára s gyalázatosságára. A mennyire szeretjük tehát Nemzetünket, annak Polgári alkotmányát, ártatlan jó szokásait, a mennyire ébresztenek bennünket még el nem kortsosodott ditső eleinknek nagy és jeles tettei, szint olly szent kötelességünknek esmérjük azt, hogy Nagyságtokkal, Kegyelmetekkel mind azon eszközöknek elővételében kezet fogjunk, melyek a Magyar Nyelv gyarapítására s nemzetünknek ezzel járó díszére és boldogítására vezetnek. Fogjuk is a Jövő Ország Gyűlésére küldendő követeinket oly utasítással botsátani el, hogy mindent el kövessenek, hogy a Magyar Nyelv gyarapítására a leg alkalmatosabb és foganatosabb rendelések tétessenek, sőt ne tsak tétessenek, hanem munkába is vétettessenek. Addig is pedig megtettük a rendelést mi is, hogy megyénkben kivált az ifjúság tanítására nézve az 1790-dik esztendőbeli ország gyűlése végzése teljesíttessen". A megye politikai-közigazgatási vezérkara — mint látható —- nem lépett túl a Lipót által törvényileg biztosított kereteken. Kizárólag az iskolákban, elsősorban a mezőberényi gimnáziumban folyó anyanyelvi nevelés eredményesebbé tételét érezte sürgős, kötelező feladatának. A mélységesen konzervatív gondolkodású Vidovich György alispán vezetése alatt még arra sem vállalkozhatott, hogy nyíltan kiállj

on a magyar nyelvű közigazgatás eszméje és annak gyakorlati alkalmazása, bevezetése mellett. Am a történelmi múlt dicsőségének és a nemzethalál Herder-féle Kasszandra jóslatának célzatos emlegetése jelentős előrehaladást mutat már az 1793-as állásfoglaláshoz képest. Azt tükrözi, hogy Kazinczyék társadalmi térre kényszerített magvetése nyomán erős, bő termést igérő hajtások sarjadtak itt, Békésben is. Felerősödött a nemzeti öntudat és a hazával szembeni kötelességérzet. Az 1805-ös országgyűlés különben nagy lépéssel vitte előrébb a magyar nyelv ügyét. Kivívta, hogy ,,1. a felséghez intézendő felírások s esedezések magyar és deák nyelven irathassanak; 2. hogy ugyanúgy irathatnak a megyéknek felírá106