Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

és susogva folytatnak ; végre nyilván (nyíltan) circuláló levelek által mindenek úgy egyet értettek, hogy a feltekert huroknak mindenütt egyforma hang j ok vala. Legelsőben is a nemzeti magyar ruhának felvételén kezdett éledni a patriotizmus", mely tovább erősödött az által," hogy mindenek magyarul beszélnek; akik nem tudják, tanulják a nyelvet, holott ezelőtt kevés hónapokkal, kivált nagy társaságban magyar nyelven szólót találni nem lehetett", A felvilágosult uralkodó egyhamar belátta, hogy sem osztrák érdekeket szolgáló merkantilista politikáját, sem egyéb, felvilágosodás szellemében fogant intézkedéseit nem bírja el a rendi Magyarország. Ezért aztán még mielőtt a nevezetes tollvonással visszavonta volna őket, az ellenállás gyöngítése (leszerelése?) érdekében és a német nyelv bevezetésének „illetlenségét" érezve (így nevezi Kazinczy ,,Tübingai pályamuvében"), ,,1789. december 18-án az ország megyéihez tulajdon kezeírása alatt" kibocsátott ,,nevezetes levelének oszlopaira nem a német és deák, hanem a német és magyar nyelvet vétette fel". Az uralkodó nyílt őszinteséggel várt és kívánt halála után (1789. őszén Bécsben az éjszaka leple alatt olyan röpcédulákat szögeztek ki, amelyeken ez a szöveg állt: „Úristen! Szabadíts meg minket a háborútól és nyomortól II. József halála árán") egyszeriben felerősödött a rendi ellenállás. Megyénkben már 1790. október 25-én akként döntöttek a rendek, hogy a jegyzőkönyveket magyarul vezettetik, sőt a hivatalos levelezést is magyar nyelven folytatják. Kivételt ez alól csak a királyhoz és a Helytartótanácshoz küldött iratok és felterjesztések képeztek. Sajnos, a lelkes hazafiúi felbuzdulásnak hamar vége szakadt. Lehetséges, hogy ebben Orczy József báró adminisztrátori beosztás alóli felmentése (részese volt az 1790-es ellenállási mozgalomnak), illetve az új adminisztrátor személye játszott döntő szerepet, ámbár feltétlenül számolni kell a viszonylag csekély eredményt elért országgyűlés okozta elkeseredés tényével is. A horvátok ellenállása ugyanis annyira lefokozta, olyan nagy mértékben akadályozta a radikálisabb magyar nyelvi követelések sikerét, hogy az új király: II. Lipót végül csak annak a törvénybe iktatását engedélyezte, hogy a közügyekben „idegen nyelvet — az az németet — nem fognak használni, és hogy az egyetemen, az akadémiákon és a középiskolákban a magyart is tanítani kell". A kormányszéki ügyeket azonban továbbra is latinul tárgyalják. Ez volt az 1791 : XVI. törvénycikk. Az óvatos megyei vezetők ennek megfelelően 1793-ra felhagytak a magyar nyelvhasználattal. Ekkor Bihar és Sáros vármegyék ama felhívására: intézzék a megyék ügyeit magyar nyelven, azt válaszolták, nem látják „sem szükségesnek, sem illendőnek", hogy az indítvánnyal foglalkozzanak. Szerencsére a többi megye vezetői másként gondolkodtak, és tudatos tervszerűséggel készültek a döntő változásra. A „cirkuláló" levelek végül is nézeteik felülvizsgálására késztették a Békés megyei urakat, akik 1803. március 2-án tartott közönséges gyűlésükön már a következőképpen reagáltak „Tettes 105