Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

lőre nézve . . . ennél nints vigasztalanabb, rendeltetésünkkel ellenkezőbb nézet". Nem tudni, filozófiailag hogyan oldotta fel magában ezt a súlyos dilemmát. Kétségbevonhatatlan tény azonban, a reáltudományok tanításában a fejlődés elvét képviselte. Tudományos értékű nagy műveiben nem lelhető fel egyetlen olyan gondolat, amelyből ne az ember és a társadalom folytonos tökéletesedésébe vetett biztonságos hit és felismerés sugározna. Magda 1840-ben távozott végleg Szarvasról. A május 20-i iskolabizottsági esperességi közgyűlés tárgyalta az utódlás kérdését: „Minthogy Magda Pál Rector Űrnak hivataláról lett lemondása olly véletlenül történt — olvassuk a jegyzőkönyvben —, hogy ezen kérdéses hivatalnak lehető bé töltése az idő rövidsége miatt September hó elééig már azért is, mert az esperesti gyűlés erre a tisztes hivatalra szükséges tulajdonokkal fel ruházott számossabb férjfiáknak voltaképpeni tudomásába nem lenne, meg nem történhetne — ezenn hivatal bó töltésének eszközlése jövő közgyűlésig egy esztendőre elhalásztatok, addig pedig az oskolai tanítás Rhetoricára, Syntaxisra, Grammaticára és Donatusra szoríttatik" ; s az iskola vezetésével ismét Molitorisz Adolfot bízták meg. A megnyugtató megoldást, ha viszonylag rövid időre is — ,,a nagyobb körben világítani rendelt" Vajda Péter meghívása jelentette. Tökéletesen teljesült Csengery Imre előérzete: Vajdával csakugyan „diszesbült" Magda megürült katedrája. Sok iskola és sok város tehetné élővé Magda alakját és munkásságát. Alakja azonban egyre inkább ködbe vész, s ma már alig-alig észlelhető nyomot hagy maga után. Példamutató hitéből, szenvedélyes nép- és hazaszeretetéből pedig sokat profitálhatna mind a mai pedagógia, mind korunk ifjúsága. 101