Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

követelményrendszerét. Lehet, hogy pedagógiai módszereit és merész társadalompolitikai—iskolapolitikai elveit sem. Abból, hogy Benka az „alkalmazott tanárok" olyan mérvű dicsőségvágyára és ,,személy es ellenszenveskedéséré" apellált, melyet még „az esperességi közgyűlésekből több ízben kiküldött vizsgáló és tervező (békéltető?) bizottságok sem voltak képesek elfojtani", nyugodtan következtethetünk ilyen fajta indíttatásra is. Eredeti és váratlan pedagógiai ötleteit — amiket Benka szintén emleget — Magda azzal igazolta talán a legjobban, hogy az 1836/37-es tanév végén kiadott 20 oldalas nyomtatott meghívójában, amelyben Az embernek eredeti formájáról írt értekezését adta közre, közölte az iskola tanulóinak az osztályzatait is. A Figyelmező pedagógus recenzense azonnal észrevette benne az újat, azt a stimuláló erőt, amely az ifjakat nagyobb versengésre, a tudományok mélyebb, alaposabb elsajátítására ösztökélheti, ezért a többi iskola igazgatójának is szíves figyelmébe ajánlotta. Az embernek eredeti formájáról írt élaboratumban is megtalálható az idealizmus és materializmus harca. Egyik fő kérdése ugyanis a körül nozog: hogyan lehet a nevelést „a legfőbb jóról formált eszme szerint" helyesen meghatározni. Ennek kapcsán jut el ahhoz az állításhoz, hogy az emberi természet formája „magáról a természetről másolt rajz". Ebből az alapjában véve materialisztikus alapállásból egyenesen következtet arra, hogy „a növendékeket a való világ" számára kell nevelni, nehogy holdlakosok legyenek az emberi társaságban. Magda nem jutott el arra a fokra, amit Diderot képviselt : a természetet senki sem teremtette, s kívüle, a világon kívül nincsen semmi. Az ő gondolataiból csak annyi vehető ki, hogy a tapasztalatból eredő ismeretek szerepe abban áll, hogy képessé teszik az embert létfenntartó munkájának tökéletesítésére, a valóság gyakorlati megismerésére és szolgálatára. Ezen felül álló feladatnak érzi a lélek művelését : az örök ok, a tárgyi elemektől megtisztított, absztrahált (elvont) igazság kutatását. Amikor azonban az emberiség örök eszményének a kiformálásáról, annak mikéntjéről és hogyanjáról elmélkedik, s „a társaság (társadalom) minden viszonyait az igazság, szépség, jóság és boldogság ideálja'" szerint igyekszik értelmezni, az utópikus szocialisták — mindenekelőtt a kor divatos, fejlődést tagadó örök-körforgás elméletének — a hatására, nem tud megnyugtató szintézist teremteni a tapasztalás útján szerzett konkrét és a gondolkodás közvetítette, idealizmusba tévedő elvont igazságok minősége között. „Mert ha a materialisták nézete áll — érvel a tanulmányocskában —, ha nemünk jóban, szépben, igazban s boldogságban nem haladhat, minden önmívelődés, nevelés és oktatás, úgy mint minden törekvésünk nemünk felvilágosítására s nemesítésére sikertelen és hiába való, s mivel tzélhoz nem visz, nevetséges, akkor mi, mint a növények és állatok, örökké szintazon vissza meg vissza futó körben kerengvén, ércláncokk^l a kénytelenség haladást nem ismerő törvényéhez volnánk bilincselve. Emberre és kivált neve100