Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

hasznosítási főművek építésének szünetelése, ós nem utolsósorban az a felfogás, hogy — az aszályos éveket kivéve — a szántóföldek nem szorulnak öntözésre. 10. Az 1930-as évek elején mintegy megismétlődtek a századfordulóra jellemző természeti, társadalmi és gazdasági körülmények : az aszályok, a munkanélküliség, a kivándorlás és a mezőgazdasági termelés elmaradottságára való rádöbbenós. E tényezők egyidejű jelenléte most is kikényszerítette az öntözésekkel való törődést. Az előrelépést a következő állomások jelzik: 1931-ben megjelent a Sajó-féle vízügyi program, ennek szellemében megindultak az öntözések előkészítési munkálatai, 1935—37-ben létrejött a tiszántúli öntözési keretterv, amely megalapozta az ország első öntözési törvényét, az 1937: XX. tc-et. 11. A Sajó-féle vízügyi program, a tiszántúli keretterv és az öntözési törvény alapelveinek és célkitűzéseinek megfelelően a Dél-Tiszántúlon a következő öntözések, vízhasznosítási létesítmények és egyéb eredmények jöttek létre a második világháború végóig: — jelentős rizskutatások történtek Szegeden és Sarkadkeresztúr—Varsányhelyen (1930—38); — fellendültek a Hódmezővásárhely és Szentes környéki artézi kutas öntözések (1930—40) ; — felületi és esőszerű öntözésre berendezett kísérleti telepek jöttek létre néhány Körös-völgyi ármentesítő társulatban és uradalomban (1932—37); — megvalósult az első hazai hajós öntözés a derekegyházi uradalomban (1932—41); — kutatási és ismeretterjesztési céllal minta-öntözőtelep létesült a Szarvasbikazugi tangazdaságban (1935—36) ós számos Körös-völgyi kisgazdaságban (1938—41); — megépült a békésszentandrási duzzasztómű (1936—42); — fellendült az üzemi méretű rizstermesztós a Körös-völgyben (1939—44) ; — megindult a Szentes környéki Kurca-öntözőrendszer tervezése (1941); — megkezdődött a Hódmezővásárhely-lúdvári szivattyútelep és a hozzá tartozó öntözőrendszer építése (1942); — megindult a Körös-völgyi öntözőrendszerek kiépítése (1942—43). A felsoroltak közül jelentősek az öntözési törvény támogatásával tervezett vagy létrehozott vízhasznosítási létesítmények és minta-öntözőtelepek. A korábbi törvényes rendelkezésekhez viszonyítva az öntözési törvény haladást jelentett, mert az öntözések megvalósításához jogi és pénzügyi alapot, intézményes támogatást és irányítást biztosított. Jelentős volt az az alapelve, hogy az öntözésre való berendezkedés még nem jelenti a belterjes gazdálkodás megvalósítását, mert ez számos további tényező érvényesülését is megköveteli, mint pl. a helyes talajművelést és trágyázást, a megfelelő fajtákat, vetésforgót, anyag-, eszköz- és gépellátottságot, az öntözési ismereteket ós a kedvező értékesítési viszonyokat. A törvény támogatásával létrehozott állami, vitézi ós úttörő minta-öntözőtelepek eredeti célkitűzése és rendeltetése az volt, hogy a többkultúrájú szántóföldi öntözések példái legyenek. Ez a célkitűzés azonban csak részben valósult meg, mert a minta-öntözőtelepek 1939—44-es években lényegében csak a rizstermesztés érdekeit szolgálták. 12. Az öntözési törvény alapján megvalósított munkálatok a felszabadulás utáni évekre is átnyúltak. A Dél-Tiszántúlon a felszabadulás utáni első öntözé98