Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

— mezőhegyesi öntözött rét (1890—94); — nagylaki öntözött rét és rizstelep (1892—93): — Felfogó Csatorna (1892—99); — gyulai duzzasztó (1896); — mindszenti öntözött rét (1896); — békéscsabai öntözött rét (1900—1901); — Tisza István és társainak öntözött rétjei (1901—1905) ; — békéscsabai öntözött legelő (1904); — Tisza Kálmán öntözött rétje és legelője (1906); — bökényi duzzasztó (1904—1907); — dobozi öntözött rét (1907—1909); — Doboz-pósteleki öntözött rét (1908). 5. Az öntözésre berendezett mintegy 1500 ha-os gyepterület egy részén öntözési, trágyázási és egyéb gyepgazdálkodási kísérleteket állítottak be. A kísérleteket kezdetben kizárólag a kultúrmérnöki szolgálat irányította, 1901-től az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás aradi kirendeltsége. A kísérletek a következő jelentősebb megállapításokkal és eredményekkel zárultak: — Az öntözővíz iszap- és ásványianyag-tartalma nem fedezi a gyepek tápanyagszükségletét. — A szikesek nem tekinthetők tápanyagban gazdag talajoknak, ezért már az öntözés első éveiben is rendszeres trágyázásra szorulnak. — Az öntözés egymagában nem tekinthető talajjavítási eljárásnak, viszont eredményesebbé teheti az egyéb meliorációs beavatkozásokat. — A békéscsabai és az egyéb Körös-völgyi öntözött réteken végzett talajkémiai és botanikai vizsgálatok eredményeként jött létre a hazai szikesek első osztályozási rendszere. — A békéscsabai réten — az országban első ízben — eredményes kísérletek folytak a lódi here magfogásával és a gyeptársulásokban való szerepeltetésével. — Az öntözött rétek félülvetése vagy újra vetése csak rendszeres trágyázással egybekötve eredményezhet nagy és kiegyenlített terméseket. 6. A gyepöntözések századforduló körüli fellendülését rövidesen oly mértékű hanyatlás követte, hogy az első világháború alatti és utáni években a DélTiszántúlon csak a mindszenti, békéscsabai, dobozi és a Doboz-pósteleki réten folyt többé-kevésbé rendszeres öntözés összesen mintegy 620 ha-on. A mezőhegyesi réten, Tisza István és társainak rétjein, valamint Tisza Kálmán uradalmának rétjén és legelőjén az első világháború idején szűnt meg az öntözés. A sikertelenség tipikus példája a Tisza István-féle érdekeltség, amelynek közel 500 ha-os rétöntözése másfél évtizedig (1901—1914) állt fenn, és működését nem annyira a szakmai kérdések tanulmányozása és megoldása jellemezte, hanem inkább a különféle pénzügyi és jogi kérdések megvitatása. A gyepöntözésekkel szembeni érdektelenség a két világháború közötti időszakra is átnyúlt. Ekkor csupán egy-két gyepöntözés jött létre (pl. a Derekegyháza-terehalmi, a Szarvaskákái legelőöntözés). A régebben létesült öntözőtelepek egy részén a szántóföldi növények, zöldség- és gyümölcsnövények öntözésére tértek át (pl. a dobozi és a Doboz-pósteleki öntözött réten), vagy pedig beszüntették az öntözést (pl. a mindszenti réten). • 7. A gyepöntözések sikertelensége és a felszabadulásig tartó hanyatlása a következő okokkal magyarázható: 96