Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

28. kép. A bolgárkerék műszaki leírása (1907). Eredetije a szarvasi Tessedik Sámue Múzeumban Picture 28: Technical description of the Bulgarian-wheel (1907). The original is found in the Sámuel Tessedik Museum in Szarvas 28. Bild: Technische Beschreibung des bulgarischen Rades (1907). Das Original ist im Sámuel Tessedik Museum in Szarvas zu sehen 28. картина. Техническое описание водоподъёмного привода (так называемого «болгарского колеса»). (1907.) Подленник находится в музее Тешшедика в г. Сарваш száma is. A gyulai kertészek állítása szerint az első járgány 1916-ban került Gyula környékére Aradról. Ennek két lánca volt, ezért csak két ló bírta el. Percenként 1400 1 vizet szolgáltatott (62). Itt említjük meg, hogy Kecskemét, Cegléd stb. határában az előzőtől eltérő járgányt használtak. Ez fából készült, és 2 db egyenként 100 literes fenékszelepes vas vödörrel rendelkezett. Ásott kútból emelte ki az öntözővizet oly módon, hogy az egyik vödör üresen haladt lefelé, a vízzel telt pedig felfelé — majd a sorrend megfordult. Ez a típus a Dél-Tiszántúlon nem volt elterjedt. Az állati erővel vontatott vízkiemelő szerkezetek egy részét 1930—37 között motoros szivattyúk szorították ki. A változás jól megfigyelhető Gyula és Békéscsaba környékén, ahol 1935-ben összesen 157 gazdaságban öntöztek, és ebből 96 gazdaságban (61%) motoros szivattyúval emelték ki a vizet, 61 81