Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

mérnök tervezte németországi analógiák alapján. Fővezetéke és szárnyvezetéke 12 m hosszúságú karimás vascső-tagokból állt, és gomba-alakú álló szórófejekkel rendelkezett (168, 116). Az adatok szerint 1922-ben az országban 230 ha-t öntöztek esőszerűen (57), 1923-ban már 2590 ha-t (169). A berendezések közül a következők voltak használatban: a németországi gyártmányú Phoenix-, Lanninger- és a Krause-féle típus, továbbá a hazai gyártmányú Zala- és a Kemény Gyula-féle típus (57), (17., 18. kép). A fellendült esőszerű öntözések rövid idő alatt visszaestek, amire az az adat utal, hogy 1930-ban az országban már csak 1713 ha-on öntöztek esőszerűen (253). A Dél-Tiszántúlon 1924—41-ig csupán néhány gazdaság kísérletezett esőszerű öntözéssel: a derekegyházi Weiss Manfréd-uradalom, a Doboz-pósteleki Széchenyi Antalné-uradalom, a békési Wenckheim László-uradalom, néhány ármentesítő társulat és a sarkadi béruradalom. 17. kép. Zala- és Phoenix-típusú esőztető berendezés ábrázolása 1925. évi kereskedelmi propagandaanyagon. Eredetije a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban található Picture 17: Delineation of Zala- and Phoenix-type rain plant on a 1925 trade advertisement material. The original is found in the Sámuel Tessedik Museum in Szarvas 17. Bild: Darstellung einer Zala- und Phoenix-Typ Berieselungsanlage auf Handelspropaganda-Material von 1925. Das Original ist im Sámuel Tessedik Museum in Szarvas zu sehen 17. картина. Изображение дождевальной установки типа «Зала и Феникс» на торговой рекламе 1925 года. Подленник находится в музее Тешшедика 57